20 Mondjátok meg Jákób házának, és hirdessétek Júdában: 21 Halljátok csak, oktalan és esztelen nép, amelynek van szeme, de nem lát, van füle, de nem hall! 22 Nem féltek engem – így szól az Úr –, nem remegtek tőlem? Hiszen én szabtam határt homokból a tengernek örökké tartó gátként, melyet nem léphet át. Ostromolja ugyan, de nem bír vele, hullámai zúgnak, de nem lépik át. 23 De ennek a népnek engedetlen és konok a szíve, állandóan lázadozik. 24 Eszükbe sem jut, hogy féljék Istenüket, az Urat, aki az őszi és a tavaszi esőt megadja a maga idejében, és biztosítja az aratásra rendelt heteket. 25 Bűneitek miatt elmaradnak ezek, vétkeitek miatt elestek e javaktól! 26 Mert bűnösök vannak népem soraiban, orvul leselkednek, mint a madarászok, csapdát állítanak, hogy embereket fogjanak. 27 Ahogy a kalitka tele van madárral, úgy van tele házuk alattomossággal: így lettek hatalmasok és gazdagok. 28 Meghíztak, kövérek, gonosz beszédükben nem ismernek határt. Nem hoznak ítéletet az árvák ügyében, hogy boldogulhatnának, a szegények igazát nem védik meg. 29 Ne kérjem számon ezeket – így szól az Úr –, és ne álljak bosszút az ilyen népen?! 30 Borzasztó, szörnyű dolgok történnek az országban: 31 A próféták hazugságot prófétálnak, a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, népem pedig ezt szereti! De mit tesznek majd akkor, ha eljön a vég?!