előző nap
következő nap

„Miért szerencsés a bűnösök sorsa?" Jer 12

1 Igaz vagy, Uram, ha perlek is veled. Hadd tegyem szóvá mégis azt, ami igazságtalan! Miért szerencsés a bűnösök sorsa? Miért boldogulnak mind, akik csalárdul élnek? 2 Elültetted őket, gyökeret is vertek, fejlődnek, gyümölcsöt is hoznak. Közel vagy a szájukhoz, de a szívüktől távol. 3 Te ismersz engem, Uram! Látod, mert megvizsgáltad, hogy tied a szívem. Válaszd külön őket, mint levágni való juhokat, és készítsd őket elő az öldöklés napjára! 4 Meddig gyászol még a föld, meddig maradnak szárazak a mezei növények? Lakóinak gonoszsága miatt elpusztul jószág és madár, ők pedig ezt gondolják: Nem látja meg Isten a mi végünket! 5 Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni? Ha csak békés tájon érzed biztonságban magad, mit fogsz csinálni a Jordán sűrűjében?! 6 Testvéreid és rokonaid is elárultak téged, teli torokból kiabálnak a hátad mögött. Ne higgy nekik, még ha szépen beszélnek is veled! 7 Elhagytam házamat, magára hagytam örökségemet, ellenség kezébe adtam azt, akit lelkem kedvel. 8 Úgy bánt velem örökségem, mint oroszlán az erdőben. Hangosan ordított rám, ezért meggyűlöltem. 9 Tarka madár az én örökségem, körülfogják a madarak. Gyűljetek össze, ti, mezei vadak, jöjjetek, egyetek! 10 Sok pásztor pusztította szőlőmet, taposta osztályrészemet. Drága osztályrészemet sivár pusztává tették. 11 Sivárrá tették, gyászba borult előttem, mint a sivatag. Sivárrá vált az egész ország, de senki sem törődik vele. 12 A puszta kopár hegyein pusztítók jönnek. Mert az Úr fegyvere pusztítja az országot egyik szélétől a másikig. Nincs békessége egy embernek sem! 13 Búzát vetettek, de tövist aratnak, hasztalan fáradoztak. Szégyent vallanak termésükkel az Úr izzó haragja miatt. 14 Ezt mondja az Úr minden rossz szomszédomról, aki hozzányúl az örökséghez, amelyet népemnek, Izráelnek adtam: Kigyomlálom őket a földjükből, Júda házát is kigyomlálom! 15 De miután kigyomláltam őket, újból megkönyörülök rajtuk: visszahozok mindenkit a maga örökségébe, a maga földjére. 16 És ha majd jól megtanulják, hogy az én népem szokása szerint hogyan kell az én nevemre, az élő Úrra esküdni – ahogyan egykor ők tanították Baalra esküdni a népemet –, akkor újra felépülnek majd népemmel együtt. 17 De amelyik nem hallgat rám, azt a népet gyökerestül kigyomlálom és elpusztítom! – így szól az Úr.

„Miért szerencsés a bűnösök sorsa?" (1) – kiált keserűen a próféta. Hiábavalónak tűnik az igazságot követni, ha a csalárdok boldogulnak könnyen. Isten mélyebb látásra hívja prófétáját. Ismeri fájdalmát, és vele van. Nem a pillanatnyi helyzet az ő szolgájának jutalma. A gonoszok elnyerik büntetésüket a maguk idejében. Az igazságtalannak megélt helyzetekben erősödjünk meg Isten szeretetében, hiszen ő ismer, és velünk van.

RÉ 20, MRÉ 20

„…nincs senki nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.” (Lukács 7,24-35) Lukács 7,24-35

(28) „…nincs senki nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.” (Lukács 7,24-35)* Jézus Krisztus megdicséri Jánost, mert ő nem szélingatta nádszál, nem puha ruhába öltözött ember, azaz hiteles ember, aki minden prófétánál, minden asszonytól születettnél nagyobb, mert meghirdette a Szabadító eljövetelét (24-28). Keresztelő János nem a mártíromsága, aszkéta élete, tehát valamilyen cselekedete miatt nagy, hanem azért, mert a legközelebb állt ahhoz a felismeréshez, hogy Jézus a Krisztus, ezt pedig meg is hirdette. Jézus Krisztus eljövetelétől kezdve azonban megadatott az a lehetőség, hogy a hívő ember ne közel legyen Jézus Krisztushoz, hanem Őbenne éljen, az Ő testében, egyházában. Ezért hangsúlyozza az Ige ezt a nehezen érthető mondatot, miszerint nincs Keresztelő Jánosnál nagyobb, de aki Krisztusban van, az még nagyobb Jánosnál is, mert nem legközelebb van az Úrhoz, hanem Őbenne, Őáltala ragyog. Ekkora dicsőség, „nagyság” adatott nekünk!

 

 * Jézus szelíd intést üzen Keresztelő Jánosnak: boldog, aki Őbenne meg nem botránkozik (23). Amikor azonban elmennek a követek, akkor megdicséri Jánost, ezt János soha nem tudja meg, de sokan hallják. Jézus a szemünkben megint, a hátunk mögött dicsér, pont fordítva, mint ahogy mi tesszük.