előző nap
következő nap

„...úgy csatoltam magamhoz Izráel és Júda egész házát..." Jer 13,1–11

1 Ezt mondta nekem az Úr: Menj, vegyél magadnak egy lenvászon övet, és kösd a derekadra! Ne engedd, hogy víz érje! 2 Meg is vettem az övet az Úr parancsa szerint, és a derekamra kötöttem. 3 Másodszor így szólt hozzám az Úr igéje: 4 Fogd az övet, amelyet vettél, és a derekadon van! Indulj, menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy sziklahasadékban! 5 Elmentem tehát, és elrejtettem az Eufrátesznél, ahogyan az Úr parancsolta nekem. 6 Hosszú idő múlva ezt mondta nekem az Úr: Indulj, menj el az Eufráteszhez, és vedd elő az övet, amelyről azt parancsoltam, hogy rejtsd el ott! 7 Elmentem az Eufráteszhez, megkerestem és elővettem az övet onnan, ahová elrejtettem. És íme, az öv tönkrement, egészen hasznavehetetlen volt. 8 Ekkor így szólt hozzám az Úr igéje: 9 Ezt mondja az Úr: Így teszem tönkre Júda és Jeruzsálem nagy-nagy kevélységét! 10 Ez a gonosz nép nem akar hallgatni az én beszédemre, megátalkodott szívük szerint élnek, és más isteneket követnek, azokat tisztelik és imádják. De olyan lesz ez a nép, mint ez az öv: egészen hasznavehetetlen. 11 Mert ahogyan az ember szorosan a derekára köti az övet, úgy kötöttem magamhoz Izráel és Júda egész házát – így szól az Úr –, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicséretem és tiszteletem növekedésére. De ők nem hallgattak rám.

„...úgy csatoltam magamhoz Izráel és Júda egész házát..." (11). A kiválasztás kiváltság és felelősség. Övéit szorosan magához köti Isten, és így bízza rájuk dicsősége növelését. Ebből az ölelésből eltávolodva népe elutasítja a kiváltságot, és lehetetlenné válik a küldetés. A mi kiválasztásunk, Isten Krisztusban magához ölelő szeretete is csodálatos kiváltság, aminek célja: „...hogy dicsőségének magasztalására legyünk..." (Ef 1,12).

RÉ 427, MRÉ 431

„…egy bűnös asszony…” (Lukács 7,36-50) Lukács 7,36-50

(37) „…egy bűnös asszony…” (Lukács 7,36-50) Jézus bement egy farizeus házába, együtt evett vele (36). Közben közösséget vállalt egy parázna asszonnyal, aki közeledett hozzá; nem küldte el magától, elfogadta azt, hogy megmossa és megkenje lábait, az étkezés előtt (37-38). A házigazda ezt nem tette meg (44-47), sőt megbotránkozott azon, hogy nem küldte el magától ezt a sok szégyennel terhelt nőt (39). Jézus Krisztus azonban ennél többet tett: isteni teljhatalommal megbocsátotta az asszony bűneit (48-50). Akinek sok bűne volt, annak sokat engedett el az Úr. Ezt a kegyelmet pedig csak olyan hálával lehet fogadni, amely egészen új életet kezd (40-43).