előző nap
következő nap

"mint az agyag a fazekas kezében..." Jer 18,1–12

1 Ezt az igét mondta az Úr Jeremiásnak: 2 Indulj, menj el a fazekas házába, mert ott akarom közölni veled igéimet. 3 Elmentem tehát a fazekas házába, aki éppen a korongon dolgozott. 4 De rosszul sikerült az edény, amelyet a fazekas agyagból készített a kezével. Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta. 5 Ekkor így szólt hozzám az Úr igéje: 6 Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? – így szól az Úr. Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében. 7 Megtörténik, hogy kimondom egy népről vagy országról, hogy kigyomlálom, lerombolom és elpusztítom. 8 De ha megtér gonoszságából az a nép, amelyről beszéltem, akkor én is megbánom, hogy veszedelmet akartam zúdítani rá. 9 Megtörténik, hogy megígérem egy népnek vagy egy országnak, hogy felépítem és elplántálom. 10 De ha azt műveli, amit rossznak látok, és nem hallgat a szavamra, akkor megbánom, hogy jót akartam vele tenni. 11 Most azért mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak, hogy ezt mondja az Úr: Én most veszedelmet készítek, és tervet szövök ellenetek! Térjetek meg azért mindnyájan gonosz útjaitokról, jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket! 12 De ők ezt mondták: Ne fáradj! Mert mi csak a magunk feje után megyünk, és megátalkodott, gonosz szívünk szerint élünk!

Isten, a csodálatos fazekasmester nem kénye-kedve szerint bánik teremtményeivel. Gyermekeinek tekint minket, a szeretet, a jobbá formálás vezérli. Ha odacsapja az agyagot a korongra, az azért van, mert nem töltötte be feladatát, az agyagért van, hogy jobbá legyen. Kegyelem, hogy az ember Isten kezében van, aki áldott fazekasként formálja, de tragédia, hogy az ember szánt szándékkal nemet mond erre a kegyelemre. Ma ne mondj nemet Istennek, engedd, hogy ő formáljon! 

RÉ 62, MRÉ 62

„Időnként valami lélek ragadja meg…” (Lukács 9,37-50) Lukács 9,37-50

(39) „Időnként valami lélek ragadja meg…” (Lukács 9,37-50) Mennyi a megszállott, nemcsak a Genezáreti tó túlsó, hanem az innenső oldalán is. Az idegen lélek megragad, lelkesít, túlbuzgóvá tesz; harsánnyá, dinamikussá, az alázat köpönyegében is erőszakossá torzít, leteper (37-38); valójában gyötör. Milyen „lélek” lelkesít? Ez nem mindegy (39). Isten Lelke az erő, szeretet és józanság Lelke (2Timóteu1,7).* Persze, tehetetlen a mai tanítvány is, mindenfajta megszállottsággal szemben, amíg maga is megszállott. Joggal nevezi Jézus őket, a tanítványokat, a közelében lévő nemzedéket, hitetlen és elfajult nemzedéknek (40-41). Reménység mégis látni, hogy van gyógyulás mindenfajta megszállottságból, még a kegyes köpönyegű megszállottságból is, nem ördögűzők, hanem a feltámadott, élő Jézus Krisztus által (41). Ámuljunk el az Isten nagyságán (43), bárcsak ámulásunk mellett gyógyulnánk is, az Ő könyörülő irgalmából.

 

* Nagy áldás, ha valakinek a gyermeke hitre jut; de ha ez a „hit” őt, a gyermeket, az „egyetlent”, az emberileg legfontosabbat, szembefordítja a szüleivel, akkor az, nem igaz hit (37). Lám, a gyógyult gyermekkel kapcsolatosan, az Úr Jézus Krisztus első dolga, visszaadni őt az apjának, szüleinek (42).