előző nap következő nap

„...ha ti figyelmesen hallgattok rám – így szól az Úr..." Jer 17,14–27

14 Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek. 15 Lásd, ők ezt mondogatják nekem: Hol van az Úr igéje? Teljesedjék már be! 16 Én nem vonakodtam attól, hogy pásztorod legyek, és a végzetes napot nem kívántam. Te tudod, mi jött ki ajkamon, ismert volt az előtted. 17 Ne ejts rémületbe engem, légy oltalmam a veszedelem napján! 18 Szégyenüljenek meg üldözőim, ne én szégyenüljek meg! Ők rettegjenek, ne én rettegjek! Rájuk hozd el a veszedelem napját, ismételten zúzd össze őket! 19 Ezt mondta nekem az Úr: Menj, és állj ki a nép kapujába, amelyen Júda királyai járnak ki és be, azután Jeruzsálem valamennyi kapujába, 20 és ezt mondd nekik: Halljátok az Úr igéjét, Júda királyai, ti, júdaiak mind, és Jeruzsálem minden lakója, akik bejártok ezeken a kapukon! 21 Így szól az Úr: Nagyon vigyázzatok, ne hordjatok ki és ne vigyetek be semmiféle terhet Jeruzsálem kapuin szombaton! 22 Házatokból se vigyetek ki terhet szombaton, és ne végezzetek azon semmiféle munkát, hanem szenteljétek meg a szombati napot, ahogyan őseiteknek megparancsoltam! 23 De ők nem hallgattak és nem figyeltek rá, hanem megmakacsolták magukat, nem engedelmeskedtek, és nem fogadták meg az intést. 24 De ha ti figyelmesen hallgattok rám – így szól az Úr –, és nem visztek be terhet a város kapuin szombaton, és megszentelitek a szombati napot azzal, hogy semmiféle munkát nem végeztek azon, 25 akkor olyan királyok és vezérek fognak bejárni ennek a városnak a kapuin, akik Dávid trónján ülnek, és harci kocsin meg lovon járnak; bejárnak majd ők és vezéreik meg Júda férfiai és Jeruzsálem lakói, és lakott lesz ez a város örökre. 26 És ide járnak majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, a Sefélá-alföldről, a hegyvidékről és a Délvidékről mindazok, akik égőáldozatot, véresáldozatot, ételáldozatot és füstáldozatnak való tömjént hoznak, meg akik hálaáldozatot hoznak az Úr házába. 27 De ha nem hallgattok rám, és nem szentelitek meg a szombatot, ha terhet hordtok, és úgy mentek be szombaton Jeruzsálem kapuin, akkor olthatatlan tüzet gyújtok kapuiban, és az megemészti Jeruzsálem palotáit!

„...ha ti figyelmesen hallgattok rám – így szól az Úr..." (24). Ez a gyógyulás és az élet útja a prófétának és az engedetlen népnek is: Istenre figyelni és neki engedelmeskedni. Örök figyelmeztetés ez Isten népe számára: szenteld meg a nyugalom napját! Mégis ma a világhoz igazodunk, hívó hangjának engedünk. Legyen ma ezen a vasárnapon másként, tedd le a terheidet, és dicsérd az Urat! 

RÉ 1, MRÉ 1

„…maga mellé vette őket…” (Lukács 9,28-36) Lukács 9,28-36

(28) „…maga mellé vette őket…” (Lukács 9,28-36) Adjunk hálát, mi vagyunk azok, akiket Jézus maga mellé vett, és a megdicsőülés, vagyis a végső, egyetlen megoldás felé visz (28). - A hegyen Jézus arca elváltozott (29). Az Ő arcán mennyei tündöklés látszott, vagyis az, hogy ki Ő valójában. A mi arcunk is gyakran elváltozik, mi látszik akkor rajtunk, mert ez mutatja, kik vagyunk, mi van bennünk, hová tartozunk? - A megdicsőülés hegyén találkozott az ószövetségi és az újszövetségi kijelentés, Mózes, Illés és Krisztus; beszélgetésük tárgya Jézus Krisztus halála volt, mert az egész kijelentés célja ez, az Úr megváltó halála és feltámadása (30-31). - A tanítványok imádság közben elaludtak, mert elfáradtak, amíg feljutottak a hegyre. Ebben a világban minden fárasztó, még a kegyesség is (32). A fáradtság ellenére azonban végső megtapasztalásuk mégis csak az, hogy nincs jobb az Úr közelségénél (33).* - Az Atya szózata azonban visszaküldte még őket a völgybe, a többiekhez, de megadta nekik a mindent meghatározó irányt (34-36): Jézus Krisztus az, akinek szavára figyelni kell, ebben a bizonytalan, kusza világban, még a Szentírás olvasása közben is.

 


* A tanítványok szeretnének végleg így maradni, már nem fáradtan, hanem kipihenten, testileg és lelkileg felüdülve, az Isten színe előtt, világosságban, megoldásban.