„...ha ti figyelmesen hallgattok rám – így szól az Úr..." Jer 17,14–27
„...ha ti figyelmesen hallgattok rám – így szól az Úr..." (24). Ez a gyógyulás és az élet útja a prófétának és az engedetlen népnek is: Istenre figyelni és neki engedelmeskedni. Örök figyelmeztetés ez Isten népe számára: szenteld meg a nyugalom napját! Mégis ma a világhoz igazodunk, hívó hangjának engedünk. Legyen ma ezen a vasárnapon másként, tedd le a terheidet, és dicsérd az Urat!
RÉ 1, MRÉ 1
„…maga mellé vette őket…” (Lukács 9,28-36) Lukács 9,28-36
(28) „…maga mellé vette őket…” (Lukács 9,28-36) Adjunk hálát, mi vagyunk azok, akiket Jézus maga mellé vett, és a megdicsőülés, vagyis a végső, egyetlen megoldás felé visz (28). - A hegyen Jézus arca elváltozott (29). Az Ő arcán mennyei tündöklés látszott, vagyis az, hogy ki Ő valójában. A mi arcunk is gyakran elváltozik, mi látszik akkor rajtunk, mert ez mutatja, kik vagyunk, mi van bennünk, hová tartozunk? - A megdicsőülés hegyén találkozott az ószövetségi és az újszövetségi kijelentés, Mózes, Illés és Krisztus; beszélgetésük tárgya Jézus Krisztus halála volt, mert az egész kijelentés célja ez, az Úr megváltó halála és feltámadása (30-31). - A tanítványok imádság közben elaludtak, mert elfáradtak, amíg feljutottak a hegyre. Ebben a világban minden fárasztó, még a kegyesség is (32). A fáradtság ellenére azonban végső megtapasztalásuk mégis csak az, hogy nincs jobb az Úr közelségénél (33).* - Az Atya szózata azonban visszaküldte még őket a völgybe, a többiekhez, de megadta nekik a mindent meghatározó irányt (34-36): Jézus Krisztus az, akinek szavára figyelni kell, ebben a bizonytalan, kusza világban, még a Szentírás olvasása közben is.
* A tanítványok szeretnének végleg így maradni, már nem fáradtan, hanem kipihenten, testileg és lelkileg felüdülve, az Isten színe előtt, világosságban, megoldásban.