előző nap
következő nap

"semmit nem tudtak meg tőle" Jer 38,14–28

14 Cidkijjá király magához hívatta Jeremiás prófétát az Úr házának a harmadik bejáratához. A király így szólt Jeremiáshoz: Akarok valamit kérdezni tőled, de ne titkolj el semmit előlem! 15 Jeremiás így válaszolt Cidkijjának: Ha kijelentést mondok neked, biztosan megöletsz, ha pedig tanácsot adok, nem hallgatsz rám. 16 Cidkijjá király ekkor titokban megesküdött Jeremiásnak: Az élő Úrra mondom, aki az életet adta nekünk, hogy nem öletlek meg, és nem adlak azoknak a kezébe, akik az életedre törnek! 17 Jeremiás ezt mondta Cidkijjának: Így szól az Úr, a Seregek Istene, Izráel Istene: Ha kimégy a babilóniai király vezéreihez, akkor életben maradsz, és nem perzselik föl ezt a várost sem; életben maradsz házad népével együtt. 18 De ha nem mégy ki a babilóniai király vezéreihez, akkor ez a város a káldeusok kezébe kerül, és fölperzselik, és te sem menekülsz meg a kezükből! 19 De Cidkijjá király ezt felelte Jeremiásnak: Aggódom, hogy a káldeusokhoz pártolt júdaiak kezébe adnak, és azok gúnyt űznek belőlem. 20 Nem adnak! – szólt Jeremiás. – Hallgass az Úr szavára, amelyet most mondok neked, akkor jól jársz, és életben maradsz! 21 De ha nem akarsz kimenni, megmutatta nekem az Úr, hogy akkor mi történik: 22 Kivisznek minden asszonyt, aki itt maradt a júdai király palotájában, a babilóniai király vezéreihez, és akkor ezt mondják az asszonyok: Rászedtek, hatalmukba kerítettek legjobb barátaid. És amikor lábad ingoványba merült, ők cserbenhagytak! 23 Feleségeidet és fiaidat is mind kiviszik a káldeusokhoz. Te sem menekülsz meg kezükből, hanem elfognak, és a babilóniai király kezébe adnak; ezt a várost pedig fölperzselik. 24 Cidkijjá ezt mondta Jeremiásnak: Senkinek sem szabad megtudnia ezeket a dolgokat, mert különben meghalsz! 25 Ha meghallják a vezető emberek, hogy beszéltem veled, elmennek hozzád, és ezt mondják neked: Mondd el, miről beszéltél a királlyal! Ne titkolj el előttünk semmit, különben megölünk! Miről beszélt veled a király? 26 Akkor te így válaszolj nekik: A király elé terjesztettem kérésemet, hogy ne vitessen vissza Jónátán házába, mert ott meghalnék. 27 El is mentek a vezető emberek Jeremiáshoz, és kikérdezték. De ő úgy tájékoztatta őket, ahogyan a király megparancsolta. Azok aztán békén hagyták, mert semmit nem tudtak meg tőle. 28 Így maradt Jeremiás a börtönudvarban egészen addig, amíg el nem foglalták Jeruzsálemet. Ott volt, amikor elfoglalták Jeruzsálemet.

Az ember terveket sző, stratégiákat készít – háborúban és békeidőben egyaránt. Ami viszont nagyon szomorú, hogy legtöbbször csak addig kíváncsi Isten akaratára, amíg az egyezni látszik a maga szándékaival és elképzeléseivel. Pedig Isten akarata megteremtette volna akkor is, megteremtené ma is a megmenekülés lehetőségét az ember számára. Igaz, hogy ennek az isteni akaratnak a felvállalása bátorságot kíván. Benned megvan ez a bátorság? 

RÉ 499, MRÉ 280

„Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.” (Lukács 18,18-27) Lukács 18,18-27

(27) „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.” (Lukács 18,18-27)* Urunk, a Te kegyelmedre szorulunk, mert ezer szállal kötődünk ehhez a világhoz, miközben tele vagyunk önhittséggel. Mi is szomorúan elkulloghatnánk, mint a „gazdag ifjú”, mert nem tudjuk elengedni azt, ami már a kezünkben van, még az üdvösségért sem (22-23). Köszönjük Urunk, hogy Te ezt tudod. Bizony, mi magunktól nem juthatunk üdvösségre, mert tele van a kezünk, a szívünk, a fejünk, és nincs igazán hely Neked. Köszönjük, hogy ami nekünk lehetetlen, Nálad lehetséges (26). Ez a kegyelem, minden üdvösség alapja. Aki azonban kegyelmet nyert, az döntő helyzetekben el tudja engedni a „dolgokat” (26). Nem a vagyonnal van a baj, hanem velünk; ez a bűn. Köszönjük, hogy a segítségünkre jössz; ez pedig a kegyelem. A kegyelmet nyert ember pedig az elengedésre is szabad (25), - át tud menni a tű fokán!

 

* Ez az ifjú vágyik az örök életre, az üdvösségre (18). Ma többnyire nem is téma ez a kérdés az új nemzedék körében; hiszen minden figyelem erre a világra irányul, az itt elért javakra, eredményekre, hírnévre, hatalomra, vagyonra, élvezetekre. Persze ez sem új keletű, mert a történetben szereplő ifjú is kötődik ehhez a világhoz, benne mindahhoz, ami az övé; ráadásként azonban szeretné az örök életet is. Megdöbbentő a magabiztossága, amivel úgy gondolja, hogy ő Isten parancsait maradéktalanul megtartotta, ezért kiérdemelte az örök életet (20-21). Éles ellentétben áll ez az önhittség azzal a lelkülettel, amivel még maga Jézus is visszautasítja azt, hogy Őt „jónak” nevezzék, mert senki más nincs jó, egyedül csak az Atya (19). Bizony van még benne fogyatkozás (22). Éppen itt kezdődne minden, amire Jézus Krisztus felhívja ennek az ifjúnak a figyelmét; itt kezdődik az új élet, amikor az ember minden helyzetben látja a maga hiányosságát, tökéletlenségét, ami miatt az Úr kegyelmére szorul.