előző nap
következő nap

"életedet ajándékul kapod" Jer 39

1 Cidkijjá, Júda királya uralkodásának kilencedik évében, a tizedik hónapban jött el Nebukadneccar, Babilónia királya egész haderejével Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vette. 2 Cidkijjá uralkodásának tizenegyedik évében, a negyedik hónap kilencedik napján törtek be a városba. 3 Bevonultak a babilóniai király vezérei, és leültek a középső kapuban: Nérgal-Szárecer, Szamgar-Nebú, Szár-Szekím udvarmester, Nérgal-Szárecer főmágus és a babilóniai király összes többi vezére. 4 Amikor meglátta őket Cidkijjá, Júda királya és a harcosai, éjszaka kimenekültek a városból a király kertje felé vezető úton, a két várfal közt levő kapun át, és elvonultak az Arábá-völgy felé vezető úton. 5 A káldeusok egy csapata azonban üldözőbe vette őket, és utolérték Cidkijját Jerikó síkságán. Elfogták, és elvitték Nebukadneccarhoz, Babilónia királyához Riblába, Hamát földjére, ahol az ítéletet tartott fölötte. 6 Babilónia királya Cidkijjá fiait a szeme láttára ölette meg Riblában, és megölette Babilónia királya Júda valamennyi nemesét is. 7 Azután Cidkijját megvakíttatta, majd bilincsbe verette, és úgy vitette el Babilonba. 8 A káldeusok fölperzselték a királyi palotát, még a köznép házait is, Jeruzsálem várfalait pedig lerombolták. 9 A nép maradékát, akár a városban maradtak életben, akár átpártolók voltak, akik átpártoltak hozzá, tehát a nép maradékát, akik életben maradtak, fogságba hurcolta Nebuzaradán testőrparancsnok Babilóniába. 10 A népből csak a nincsteleneket, akiknek semmijük sem volt, hagyta Júda földjén Nebuzaradán testőrparancsnok, és szőlőket meg szántóföldeket adott nekik azon a napon. 11 Jeremiásra nézve pedig ezt a parancsot adta Nebukadneccar, Babilónia királya Nebuzaradán testőrparancsnoknak: 12 Vedd magad mellé, és legyen rá gondod! Ne tégy vele semmi rosszat, hanem úgy bánj vele, ahogyan kívánja! 13 Intézkedett tehát Nebuzaradán testőrparancsnok, Nebusazbán udvarmester, Nérgal-Szárecer főmágus és a babilóniai király többi vezető embere, 14 kihozatták Jeremiást a börtönudvarból, és átadták Gedaljának, Ahíkám fiának, Sáfán unokájának, hogy vigye haza. Így ő a nép között maradt. 15 Jeremiáshoz pedig így szólt az Úr igéje, amikor még fogoly volt a börtön udvarában: 16 Menj, és mondd meg az etióp Ebed-Meleknek: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Én beteljesítem, amit kijelentettem erről a városról, vesztére és nem javára. Szemed láttára következik be minden a maga idejében. 17 De téged megmentelek azon a napon – így szól az Úr –, és nem kerülsz azoknak az embereknek a kezébe, akiktől félsz. 18 Mert én megszabadítalak, nem esel el fegyvertől, és életedet ajándékul kapod, mert bíztál bennem! – így szól az Úr.

Nem biztos, hogy te vagy a főszereplő a történetben! Nem biztos, hogy te vagy környezeted, korod eseményeinek Jeremiása. Ebed-Meleknek, az üdvösségre megmentett „mellékszereplőnek" sem rossz lenni! Azt hiszem, hogy velem együtt te is azt választanád, hogy bukott király helyett, aki fizikai és lelki értelemben is totális vereséget szenvedett, inkább lennél az ígéret birtokosa, aki az „életét ajándékul kapja" – Istentől. 

RÉ 505, MRÉ 286

„Akik elől mentek, rászóltak, hogy hallgasson el.” (Lukács 18,28-43) Lukács 18,28-43

(39) „Akik elől mentek, rászóltak, hogy hallgasson el.” (Lukács 18,28-43)* Ezek itt elől mentek, Jézus előtt (!), a könyörületért kiáltót „leintették”, és a már amúgy is Jézus körül buzgólkodókat hagyták beszélni. Hallgass el, ha te már Krisztus közelében vagy, ne beszélj annyit, ne buzogj, ne okoskodj állandóan, hogy meghalld azt, aki némán is az Úrhoz kiált. „Aki láthatóan elől megy”, annak felelőssége, hogy ezeket a Jézus körül buzgólkodókat intse le. Sajnos soha nem így van, elnyomjuk a könyörület kiáltását, mi, akik már az Úr körül vagyunk, az Ő ügyében elől járunk. De jó tudni, hogy Jézus Krisztus ennek ellenére meghallja a „koldus” kiáltását. Kiderül, valójában az Úr megy elől, leinti az ügybuzgókat, hogy hallja a valódi szükséget szenvedőt. Jézus Krisztus most parancsol, hogy vezessék Őhozzá a vak koldust (40). Urunk, köszönjük, hogy a lényeges pillanatokban Te vagy az Ura a helyzetnek, és nem mi, buzgó, előtted haladó kegyesek. Köszönjük, hogy ilyenkor ránk parancsolsz, hogy "szűnjünk meg” és hagyjuk hívő, önző magunk helyett a rászorulót középpontba kerülni.

 

* Akik elől mennek, könnyen leintik a másikat, még akkor is, ha a másik nagy nyomorúságban van, és könyörületért kiált. Nagy kísértés elől menni, mert észre sem veszi az ilyen ember, hogy közben leint másokat. Így van ez Jézus közelében is: akik elől mennek, leintik a többieket, még a vak koldust is. Ők úgy gondolják, hogy aki őket zavarja, az Jézust is zavarja. Ugyanakkor, aki elől megy, igenis köteles a rend érdekében leinteni azt, ami nem Jézus köré való, éppen azért, hogy a szívből jövő segélykiáltást meghalljuk. Hányféle hang zsong ma is az Úr körül, annyi okos, kegyes, buzgó ember mondja a magáét, és bizony ez a zűrzavar olyan sokszor elhallgattatja az igazán kiáltókat. Akik elől mennek, Jézus ügyét képviselve, felelős feladatuk az, hogy leintsék a Jézus körül sürgölődőket, hogy a mai „vak”, „koldus” Bartimeusok segélykiáltása hallható legyen.