előző nap
következő nap

„De az utolsó időben jóra fordítom Élám sorsát!" Jer 49,23–39

23 Damaszkuszról. Megszégyenült Hamát és Arpád, mivel rossz hírt kaptak; remegnek, mint a háborgó tenger, nem lelnek nyugalmat. 24 Elhagyta az ereje Damaszkuszt, menekülni készül, rémület fogta el, szorongás és fájdalom jött rá, mint a szülő nőre. 25 Miért nem hagyták el a dicső várost, az örvendező várost? 26 Ezért elesnek ifjai a tereken, és a harcosok mind elvesznek azon a napon – így szól a Seregek Ura. 27 Tüzet gyújtok Damaszkusz várfalán, és az megemészti Ben-Hadad palotáit. 28 Így szól az Úr Kédárról és Hácór királyságairól, amelyeket megvert Nebukadneccar, Babilónia királya: Rajta, vonuljatok Kédár ellen, és pusztítsátok a keleti népet! 29 Elveszik sátraikat és nyájukat, sátorlapjaikat, minden értéküket, elviszik tevéiket is, és kihirdetik róluk ezt: Iszonyat mindenütt! 30 Meneküljetek, bujdossatok el messzire, völgyek mélyén bujkáljatok, Hácór lakói! – így szól az Úr. Mert tervet szőtt ellenetek Nebukadneccar, Babilónia királya, és veletek kapcsolatban elhatározásra jutott. 31 Rajta, vonuljatok föl a nép ellen, amely békében és biztonságban lakik! – így szól az Úr. Nincsen kapuja, nincsen zára, egyedül lakik. 32 Tevéik prédára jutnak, tömérdek jószágukat zsákmányul ejtik. Szélnek szórom azokat, akik körülnyírt hajúak, a négy égtáj felé, veszedelmet hozok rájuk mindenfelől – így szól az Úr. 33 Hácór sakálok tanyája lesz, pusztaság marad örökre. Nem lakik többé benne senki, nem tartózkodik ott ember. 34 Így szólt az Úr igéje Jeremiás prófétához Élámról, Cidkijjá júdai király uralkodása kezdetén: 35 Ezt mondja a Seregek Ura: Összetöröm Élám íját, legfőbb erősségét. 36 Ráküldök Élámra négy szelet a négy égtáj felől, szélnek szórom őket minden irányba, és nem lesz olyan nép, amely közé ne jutnának Élámból szerteszórtak. 37 Rettegést hozok Élámra ellenségei előtt, akik életére törnek. Veszedelmet hozok rájuk izzó haragomban – így szól az Úr. Fegyvert küldök a nyomukba, míg csak meg nem semmisítem őket. 38 Felállítom trónomat Élámban, elpusztítom királyát és vezetőit! – így szól az Úr. 39 De az utolsó napokban jóra fordítom majd Élám sorsát! – így szól az Úr.

„De az utolsó időben jóra fordítom Élám sorsát!" (39) – ígéri az Úr. Mi már tudjuk, hogy ő jóra fordítja a Krisztus által megváltottak egész közösségének sorsát. A világon a legnagyobb sorsfordító esemény a Krisztus-esemény. Hálaadással gondoljuk végig az egészet, a betlehemi jászoltól a golgotai keresztig, majd a Feltámadott mennybemenetelétől az ő dicsőséges visszajöveteléig! „Jöjj, Uram Jézus!" (Jel 22,20).

RÉ 314, MRÉ 198

„Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat…” (Lukács 22,39-46) Lukács 22,39-46

(42) „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat…” (Lukács 22,39-46) Jézusunk emberként szenvedett, már a kínhalál közeledtének éjszakáján is: gyötrődött, verejtékezett (44). Angyalnak kellett őt erősíteni (44). - Tudjuk, hogy Ő bűneink terhét is elhordozta ott a kereszten, erre a „súlyra” gondolva Ő is megrettent. - De mégis, most csak emberi szenvedésébe, a kereszthalál kínjába érezzünk bele kissé; az is „elég”. - Jézus Krisztus kimondja a világ legőszintébb mondatát, a legemberibbet: Atyám, ha lehetséges, „ne”, még ne, most ne, egyáltalán ne. Megnyugtat, hogy ilyen „emberi” a mi Urunk, és ezt nem is titkolja az Ige, nem leplezi. - Ez arra bátorít minket, hogy merjünk mi is „emberibb” keresztyének lenni, merjünk emberibb hangon szólni, emberségesebben Igét hirdetni, egyáltalán merjünk emberként jelen lenni a világban. - Talán éppen ezt az emberibb hangot áldaná meg a Szentlélek azzal, hogy sokan meglássák Jézusban a Krisztust, az emberben az Istent.*

 

* Jézus még kitartóbban imádkozott (42), majd engedelmesen igazodott az Atya akaratához (42), egészen a keresztig; hogy eljöhessen a feltámadás, számunkra is.

 

Mindaddig „alszunk”, mint itt a tanítványok, ameddig nem merjük életszerűbben, nyitottabban, nemcsak tanokra támaszkodva, keresztyén, felekezeti szerepeinken túl, azaz emberibben képviselni a mi Urunkat, akiben az egyetlen, élő Isten öltött testet.

 

Ha nem így teszünk, a világ elmegy mellettünk, mint a gyorsvonat, még el is gázol, mint a síneken alvókat. Keljünk fel! (46)