41 Jaj, hogy elfoglalták Sésakot, leigázták az egész föld büszkeségét! Jaj, milyen pusztaság lett Babilon a népek között! 42 Rázúdult Babilonra a tenger, hullámainak özöne elborította. 43 Városai pusztasággá lettek, kiszikkadt földdé és pusztává, olyan országgá, ahol senki sem lakik, és nem fordul meg arra senki emberfia. 44 Megbüntetem Bélt Babilonban, és kiszedem a szájából, amit elnyelt. Nem özönlenek hozzá többé a népek, Babilon várfala is leomlik. 45 Jöjj ki onnan, népem, mindenki mentse az életét, hogy el ne érje az Úr izzó haragja! 46 Ne lágyuljon meg a szívetek, és ne rémítsenek meg titeket a hírek, amelyek bejárják a földet, mert egyik évben ilyen hír jön, a másik évben amolyan, ha erőszak is lesz úrrá a földön, és ha uralkodó tör majd uralkodó ellen! 47 Mert eljön az az idő, amikor megbüntetem Babilont bálványai miatt. Egész országa megszégyenül, és hullanak benne a halálra sebzettek. 48 Ujjongani fog Babilon bukásán az ég, a föld és minden, ami bennük van. Mert pusztítók törnek rá északról – így szól az Úr. 49 Babilonnak is el kell esnie Izráel halálra sebzettjeiért, ahogyan Babilon miatt hullottak az egész földön a halálra sebzettek. 50 Menjetek, akik a fegyvertől megmenekültetek, meg ne álljatok! Gondoljatok a távolból is az Úrra, jusson eszetekbe Jeruzsálem! 51 Szégyenkeztünk, mert gyalázkodást kellett hallanunk, arcunkat szégyenpír borította, mert idegenek törtek az Úr házának a szentélyére. 52 Azért eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor megbüntetem Babilont bálványai miatt, és egész országában halálra sebzettek hörögnek. 53 Ha az égig emelkedik is Babilon, és ha hozzáférhetetlenné teszi is magas erődítményét, akkor is rátörnek a pusztítók, akiket én küldök – így szól az Úr. 54 Jajkiáltás hallatszik Babilonból, és nagy összeomlás zaja a káldeusok országából. 55 Mert elpusztítja az Úr Babilont, elnémítja benne a nagy hangoskodást, ha úgy zúgnának is hullámai, mint a nagy vizek, és visszhangzanék harsogásuk. 56 Mert pusztító tör Babilonra, elfogják vitézeit, összetörik íjukat, mert a megtorlás Istene, az Úr bizonyosan megfizet. 57 Leitatom vezetőit, bölcseit, helytartóit, elöljáróit és vitézeit, aludjanak örök álmot, és nem ébrednek föl! – így szól a Király, akinek Seregek Ura a neve. 58 Így szól a Seregek Ura: Babilon széles várfalát földig lerombolják, és magas kapui tűzben égnek el. Így dolgoznak a népek semmiért; a nemzetek a tűznek fáradoznak. 59 Ezt parancsolta Jeremiás próféta Szerájának, Nérijjá fiának, Mahszéjá unokájának, amikor Babilonba ment Cidkijjával, Júda királyával uralkodása negyedik esztendejében. Ez a Szerájá szállásmester volt. 60 Jeremiás ugyanis leírta egy tekercsre azt a sok veszedelmet, amely Babilont fogja érni; mindazokat az igéket, amelyek megírattak Babilonról. 61 Ezt mondta Jeremiás Szerájának: Mihelyt Babilonba érkezel, láss hozzá, és olvasd fel ezeket az igéket, 62 és ezt mondd: Uram, te kijelentetted, hogy elpusztítod ezt a helyet, és nem lakik majd benne sem ember, sem állat, hanem pusztaság marad örökre! 63 Miután felolvastad ezt a tekercset, köss rá egy követ, dobd bele az Eufráteszbe, 64 és ezt mondd: Így süllyed el Babilon, és nem kel fel többé, bárhogyan fáradozik is, olyan nagy veszedelmet hozok rá!Eddig tartanak Jeremiás beszédei.
(26) „…megragadtak egy bizonyos cirénei Simont…”(Lukács 23,26-31)* Cirénei Simon minden ellenkezés nélkül átveszi a keresztgerendát és viszi azt. Óriási tévedés lenne azonban a kereszthordozó keresztyén típusát látni Simonban, hiszen Ő nem tudja, hogy mit visz, hogy miért viszi, egyszerűen parancsra cipekedik. Egy gerenda cipelésétől pedig senki nem lesz keresztyén. Azt azonban tudjuk a Márk 15,21-ből, hogy cirénei Simon Alexandernek és Rufusznak az atyja, akiket ismerünk a későbbi keresztyén gyülekezetből, amennyiben a Római levél 16,13-ban említett Rufusz és anyja ezekkel azonos család. Ezek szerint cirénei Simon házanépe később megtért, valóban keresztyénné lett. Pál az úrban kiválasztottaknak nevezi őket, hitüket dicséri. Az üzenet tehát az, hogy megyünk az életutunkon, váratlanul találkozunk Jézussal, feladatokat kapunk, amelyeket át sem látunk, miközben nekünk más tervünk lenne, és mégis át kell vennünk a „kereszteket”, tennünk kell a „nemszeretem” munkát. Aztán egyszer csak Isten megnyitja a szemünket. Övéi életében így cselekszik az Úr.
* Egy bizonyos cirénei Simon vitte Jézus keresztjét, Jézus után (26). Ez valójában a kereszt vízszintes szárát jelentette, a függőleges hosszabb keresztgerenda a helyszínen várta őket.
A római katonáknak volt egy úgynevezett "robotos" joguk, megállítási joguk a helyben lakókkal szemben, amikor is dárdájuk lapos végével megérintették valaki vállát és felszólíthatták az illetőt, hogy vigyed a zsákomat, csomagomat. Az illetőnek egy mérföldet kellett vinnie a robotos jog szerint a rómaiak valamilyen terhét. Ha ezt nem tette, megverték, megbüntették az illetőt. Jézus Krisztus erre az úgynevezett robotos jogra hivatkozva mondja a Hegyi beszédben: "Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre" (Máté 5,41).
Így ragadták meg cirénei Simont is, hogy vigye Jézus keresztjének vízszintes szárát. Ezt nem irgalmasságból tették a rómaiak, hanem azért, mert Jézus napok óta nem evett, egész éjszaka kihallgatták, már kimerült és miután Pilátus elbocsátotta, megkorbácsoltatta Jézust ólomgolyós és éles csontokkal felszerelt korbáccsal, melyek felszaggatták a mi Urunk testét. A római katonák nyilván látták, hogy kell valamit tenni, különben a kivégzésre ítélt előbb meghal, még mielőtt a vesztőhelyre ér.