20 Kalapácsom voltál, fegyverem. Népeket zúztam össze veled, országokat pusztítottam el. 21 Összezúztam veled lovat és lovasát, összezúztam veled harci kocsit és kocsisát. 22 Összezúztam veled férfit és nőt, összezúztam veled öreget és fiatalt, összezúztam veled ifjat és szüzet. 23 Összezúztam veled pásztort és nyáját, összezúztam veled földművest és igás állatait, összezúztam veled helytartókat és elöljárókat. 24 Megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakójának azért a sok gonoszságért, amelyet a Sionon elkövettek szemetek láttára – így szól az Úr. 25 Én most ellened fordulok, rombolás hegye, aki az egész földet rombolod! – így szól az Úr. Kinyújtom a kezem ellened, lehengerítlek a sziklákról, és égő heggyé teszlek! 26 Nem vesznek belőled sarokkövet, sem alapkövet, mert elpusztulsz örökre! – így szól az Úr. 27 Tűzzetek ki hadijelvényeket a földön, fújjátok meg a kürtöt a népek között! Indítsátok ellene a népeket, hívjátok ellene Ararát, Minní és Askenáz országait! Nevezzetek ki összeírókat, vonultassátok fel a lovasságot, mint roppant sáskahadat! 28 Indítsátok ellene a népeket, a médek királyait, helytartóit, minden elöljáróját és az uralmuk alatt álló egész földet! 29 Megrendül a föld és megvonaglik, mert beteljesednek Babilonon az Úr szándékai, amikor Babilon földjét lakatlan pusztasággá teszi. 30 Feladták a harcot Babilon vitézei, az erődökbe húzódtak. Odalett a bátorságuk, olyanok lettek, mint az asszonyok. Fölgyújtották Babilon házait, összetörték zárait. 31 Futár futárt ér, hírnök hírnököt. Hozzák már a hírt Babilon királyának, hogy betörtek városába mindenfelől; 32 elfoglalták a gázlókat, fölgyújtották az őrhelyeket, a harcosokat rémület fogta el. 33 Mert így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Úgy van most Babilon leánya, mint amikor csépléshez döngölik a szérűt: még egy kis idő, és eljön számára az aratás ideje! 34 Felfalt, kisemmizett engem Nebukadneccar, Babilónia királya, és aztán félretett, mint egy üres edényt. Elnyelt, mint egy sárkány, megtöltötte hasát csemegéimmel, aztán félredobott. 35 A rajtam elkövetett erőszak szálljon Babilonra – mondja ezt Sion lakója! Vérem Káldea lakóira – mondja ezt Jeruzsálem! 36 Ezért így szól az Úr: Íme, én perlem peredet, én állok bosszút érted! Kiszárítom tengerét, kiapasztom forrását. 37 Kőhalommá lesz Babilon, sakálok tanyájává. Megborzad és felszisszen, aki látja, hogy lakatlanná vált. 38 Együtt ordítanak, mint az oroszlánok, morognak, mint a fiatal hímek. 39 Mikor fölhevülnek, lakomát készítek nekik, leitatom őket, hadd vigadjanak, aludjanak aztán örök álmot, és ne ébredjenek föl! – így szól az Úr. 40 Vágóhídra viszem őket, mint a bárányokat, mint a kosokat és a bakokat.
„Ezt öld meg! Barabást pedig bocsásd el nekünk!” (Lukács 23,13-25)
Lukács 23,13-25
(18) „Ezt öld meg! Barabást pedig bocsásd el nekünk!”(Lukács 23,13-25)* Barabás valóban azt tette, amivel Jézust hamisan vádolták (19), hiszen Barabás egy római hatalom ellenes forradalmár volt, aki egy felkelés alkalmával gyilkolt is. Ő valóban ellenezte a császárnak való adófizetést. Itt értjük meg a helyettes elégtételt, hogy Jézus azt a terhet, vétket, bűnt veszi fel, amit Barabás, a „sokféle Barabás” követett el, azaz mi, sokféleképpen Isten és egymás ellen lázadók. A választás azóta is élet-halál kérdés: Jézus vagy Barabás? (18) Pilátus ebben a választásban enged a tömeg nyomásának, a tömeg enged a tömeghisztériának, miközben egymást hergelik fel, a főpapok pedig engednek saját irigységük és önteltségük hatalmának. Fontos tudni, hogy mégis Isten tartja kezében az eseményeket; Pilátus tehetetlensége (24-25), a tömeg dühe (18), a főpapok féltékenysége (13), és öntelt vallásossága ellenére is; még Barabás lázadása ellenére is. Jézus Krisztus azért jött, hogy megkeresse ezeket, és a mai elveszetteket, hogy életünk legyen, és bőségben éljünk (János 10,10).
* Pilátus ártatlannak vallotta Jézust, és Heródes véleménye ebben megerősítette, ezért bejelentette, hogy elbocsátja (13-15). Pilátus még kétszer kinyilvánította azt, hogy Jézust szabadon szeretné bocsátani (20), meg is kérdezte a sokaságtól, mi rosszat tett ez az ember (22); majd újból kinyilvánította, hogy elbocsátja (22).
Pilátus ott téved, hogy kettős játékot játszik, miközben határozatlan; nemcsak ártatlannak vallja Jézust, hanem a tömegnek is kedvében akar járni, ezért Jézust a szabadon bocsátása előtt megfenyíti (16).
Éppen ezzel a kettős játékkal, döntésképtelenséggel hozza magára a bajt, mert a tömeg az ünnepre való tekintettel Barabás szabadon bocsátását kéri, és követeli Jézus megfeszítését (23).