előző nap következő nap

„...Babilónia királya... megkegyelmezett Jójákin júdai királynak....." Jer 52,12–34

12 Az ötödik hónap tizedikén, Nebukadneccar királynak, Babilónia királyának tizenkilencedik évében eljött Jeruzsálembe Nebuzaradán testőrparancsnok, aki Babilónia királyának a szolgálatában állt. 13 Felgyújtotta az Úr házát és a királyi palotát, fölperzselte Jeruzsálem minden házát és valamennyi nagy palotáját. 14 A testőrparancsnokkal levő egész káldeus haderő pedig körös-körül mindenütt lerombolta Jeruzsálem várfalait. 15 A nép nincstelenjeinek egy részét és a nép maradékát – akár a városban maradtak életben, akár átpártolók voltak, akik átpártoltak Babilónia királyához – a megmaradt kézművesekkel együtt fogságba hurcolta Nebuzaradán testőrparancsnok. 16 Az ország nincstelenjeinek másik részét otthon hagyta Nebuzaradán testőrparancsnok szőlőműveseknek és mezei munkásoknak. 17 Összetörték a káldeusok az Úr házánál levő rézoszlopokat, továbbá az Úr házához tartozó mosóállványokat meg a rézmedencét, és az összes rezet elvitték Babilóniába. 18 Elvitték a fazekakat, a lapátokat, a késeket és a hintőedényeket, a serpenyőket és minden rézeszközt, amelyekkel a szent szolgálatot szokták végezni. 19 Elvitte a testőrparancsnok a tálakat, a szenesserpenyőket, a hintőedényeket, a fazekakat, a mécstartókat, a serpenyőket és az áldozati kelyheket is; mindent, ami csak aranyból és ezüstből volt. 20 A két oszlopban, az egyetlen rézmedencében, a talapzatként alatta levő tizenkét rézbikában és a mosóállványokban, amelyeket Salamon király készíttetett az Úr házához, mindezekben a tárgyakban megmérhetetlen súlyú réz volt. 21 Az oszlopok magassága tizennyolc könyök volt, és tizenkét könyök hosszú zsinór érte körül őket. Négyujjnyi vastagok voltak, belül pedig üregesek. 22 Réz oszlopfő volt rajtuk. Az egyik oszlopfő öt könyök magas volt, és az oszlopfőn körös-körül recézet meg gránátalma volt, mind rézből. Ugyanilyen gránátalmák voltak a másik oszlopon is. 23 Kilencvenhat gránátalma volt a külső oldalon, összesen száz gránátalma volt a recézeten körös-körül. 24 Elvitte a testőrparancsnok Szerájá főpapot meg Cefanjá papot, a helyettesét és a három ajtóőrt. 25 Elvitt egy főembert is a városból, aki a harcosok parancsnoka volt, hét embert a király személyes környezetéből, akiket a városban találtak, továbbá a hadseregparancsnok írnokát, aki fegyverbe szokta hívni az ország hadinépét, végül hatvan férfit az ország népéből, akiket ott találtak a városban. 26 Fogta és elvitte őket Nebuzaradán testőrparancsnok Babilónia királyához Riblába. 27 Babilónia királya pedig kivégeztette, megölette őket Riblában, Hamát földjén. Így kellett fogságba mennie Júdának a saját földjéről. 28 Ennyien voltak azok, akiket fogságba vitt Nebukadneccar: uralkodása hetedik évében háromezer-huszonhárom júdait, 29 Nebukadneccar uralkodásának tizennyolcadik esztendejében Jeruzsálemből nyolcszázharminckét lelket, 30 majd Nebukadneccar uralkodásának huszonharmadik esztendejében hétszáznegyvenöt lelket vitt fogságba Júdából Nebuzaradán testőrparancsnok: összesen tehát négyezer-hatszáz lelket. 31 Jójákín júdai király fogságának harminchetedik évében, a tizenkettedik hónap huszonötödikén történt, hogy Evíl-Meródak, Babilónia királya, abban az évben, amikor uralkodni kezdett, megkegyelmezett Jójákín júdai királynak, és kiengedte a fogházból. 32 Jóindulattal beszélt vele, és székét följebb tétette a többi király székénél, akik nála voltak Babilonban. 33 Letehette Jójákín a rabruháját, és állandóan vele étkezhetett egész életében. 34 Ellátmányát állandó ellátásként Babilónia királyától kapta napi szükséglete szerint, egész életében, halála napjáig.

„...Babilónia királya... megkegyelmezett Jójákin júdai királynak..." (31). Evil-Meródak kegyelmet gyakorolt trónra lépése évében Jójákin iránt. Kiengedte a fogházból, kicserélte rabruháit, asztalához ültette, és állandó ellátásban részesítette. Jézus Krisztus által mi is kegyelemből tartattunk meg, hit által, Istentől nyert ajándékként. Boldog az az ember, aki Istenben bízik, tudja és vallja: Krisztus érdeméért polgárjoga van Isten országában.

RÉ 324, MRÉ 202

„Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön…” (Lukács 23,44-56) Lukács 23,44-56

(44) „Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön…” (Lukács 23,44-56) Jézus Krisztus kereszthalálának rendkívüliségét mennyei jelek igazolták. Az első ilyen jel, amit a Biblia megemlít Lukácsnál, a sötétség.* - A sötétség egyrészt a szenvedő Jézus számára a mennyei jóakarat első jele, mert megszűnik szégyenteljes, közszemlére tett szenvedése, és a sötétség, mint egy kárpit eltakarja a szenvedő Urat. - A sötétség kétségtelenül Isten cselekvése, csoda, ezt a jelenséget nem lehet csillagászati elsötétedésnek magyarázni, valamiféle napfogyatkozásnak.** - Ez a sötétség azt jelzi, hogy Jézus Krisztus, aki a világ világossága (János 8,12), távozik a földről és sötétséget hagy maga után, mégpedig vak sötétséget (János 12,35). Jézus Krisztus visszajöveteléig ez a vaksötétség az ember alapállapota, amelyben Isten Igéjére figyelve adatik nekünk némi világosság, hogy lássuk a következő lépést. Isten szava által, tükör által homályosan látunk valamit (1Korinthus 13,12). Jézus Krisztus visszajöveteléig Isten Igéjén kívül nincs más világítóeszközünk.*** - Ez az első jel is hirdeti, hogy Jézus Krisztus kereszthalálábanIsten cselekszik. Itt sokkal többről van szó, mint egy jó ember kínhaláláról.****

 


* Jézus kereszthalálakor hirtelen elsötétedett a nap. A Bibliában szereplő órákhoz 6 órát kell hozzáadni, mert akkor reggel 6 órától számolták az időt. A mi Urunkat, mai idő szerint 9 órakor feszítették keresztre, 9-től 12-ig megcsúfolva függött a kereszten, majd 12-től délután 3-ig hirtelen elsötétedett a nap. Mit jelent ez a sötétség?

** …hiszen a páska ünnepén telihold volt, vagyis a hold a föld másik oldalán van, mint a nap, nem takarhatja el sehogy sem a napot a hold. Ennek a sötétségnek csakis teológiai magyarázata lehet: Isten, aki a világosságot teremtette, most megvonta.

*** Ugyanaz a jel kétféleképpen hat, másként Isten népe és másként a kívülállók számára, mint ahogy a kereszt sokaknak botrány (1Korinthus 1,18), nekünk pedig a megváltás. Isten népe mindezt vigasznak, bátorításnak, a próféciák beteljesedése kezdetének tartja, míg a kívülállók a sötétben megrettennek, csúfolódásuk, szórakozásuk, Istent káromló beszédük abbamarad.

**** - Ez az első jel is hirdeti, hogy Jézus Krisztus kereszthalálában Isten cselekszik, amely kétféleképpen hat az emberekre. Itt sokkal többről van szó, mint egy jó ember kínhaláláról. A második jel a templom kárpitjának kettéhasadása, még határozottabban hirdeti ezt (45).