előző nap
következő nap

„Ugyan miért? – így szól a Seregek Ura" Hag 1

1 Dárius király uralkodásának második esztendejében, a hatodik hónap első napján így szólt az Úr igéje Haggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtíél fiához, Júda helytartójához és Jósua főpaphoz, Jócádák fiához: 2 Így szól a Seregek Ura: Ez a nép azt mondja, hogy nem jött még el az Úr háza újjáépítésének ideje. 3 Az Úr igéje azonban így szólt Haggeus próféta által: 4 Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever? 5 Azért így szól a Seregek Ura: Gondoljátok meg, mi történik veletek! 6 Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jóllakni; isztok, de nem fogtok megrészegedni; felöltöztök, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét. 7 Így szól a Seregek Ura: Gondoljátok meg, mi történik veletek! 8 Menjetek a hegyekbe, hordjatok fát, és építsétek fel a templomot, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőítsenek engem! – mondja az Úr. 9 Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? – így szól a Seregek Ura. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok. 10 Ezért nem adott nektek harmatot az ég, és nem hozta meg termését a föld. 11 Parancsomra szárazság sújtotta a földet és a hegyeket, a búzát, a bort, az olajat és mindent, amit a föld terem, sőt az embert és az állatot is meg mindent, amiért csak dolgoznak. 12 Zerubbábel, Sealtíél fia és Jósua főpap, Jócádák fia meg az egész megmaradt nép hallgatott Istenének, az Úrnak a szavára, Haggeus próféta beszédére, amit általa üzent Istenük, az Úr; és az Úrtól való félelem fogta el a népet. 13 Haggeus, az Úr követe pedig ezt mondta a népnek az Úr megbízásából: Én veletek vagyok! – így szól az Úr. 14 És felindította az Úr Zerubbábelnek, Sealtíél fiának, Júda helytartójának, Jósua főpapnak, Jócádák fiának és az egész megmaradt népnek a lelkét, úgyhogy eljöttek, és nekifogtak a munkának Istenüknek, a Seregek Urának a házán, 15 a hatodik hónap huszonnegyedik napján, Dárius király uralkodásának második esztendejében.

„Ugyan miért? – így szól a Seregek Ura" (9). Meglepődünk, amikor Istentől halljuk a magunk jól ismert kérdését. Miért lett ennyire kevés abból a sokból, amire számítottunk, és miért fújta el Isten még azt a megmaradt keveset is? Hálásak lehetünk, hogy erre nem a magunk logikája szerint kell felelnünk, hanem a Bibliából ismerjük meg Isten válaszát: azért, mert „Én veletek vagyok!" (13), és köztetek is akarok maradni. Készítsetek hát méltó helyet nekem az életetekben.

RÉ 325, MRÉ 204

„…a követ a sírról elhengerítve találták.” (Lukács 24,1-12) Lukács 24,1-12

(2) „…a követ a sírról elhengerítve találták.” (Lukács 24,1-12) Advent negyedik vasárnapján, karácsony ünnepére készülve érkeztünk meg, Bibliaolvasó kalauzunk vezérfonala szerint, Jézus Krisztus feltámadásának örömhíréhez. Ez az egybeesés azért fontos, mert rámutathatunk egy lényegi üzenetre, miszerint Jézus Krisztus azért született meg az első karácsonyon, hogy meghaljon érettünk, és feltámadásával legyőzze a halált. Karácsonykor Üdvözítő született nekünk, akiben Isten megmutatta a maga vitathatatlan dicsőségét, miközben az örök élet békességét ajándékozta nekünk (Lukács 2,10-14). Adventben az Ő visszajövetelére várunk, hogy teljessé legyen rajtunk az örök élet öröme, rendje. Az evangélium lényege a feltámadás örömhíre. Az első keresztyének a húsvéti öröm felett örvendezve gyűltek össze. Minden vasárnapi istentisztelet erre az örömre emlékeztet bennünket. Karácsony mindig húsvét fényében érthető meg igazán. Az egyház pedig, Urának, Jézus Krisztusnak a visszajöveteléig ebben az örömteli szolgálatban él, várakozó reménységgel.*

 

* Nem véletlen, hogy a húsvéti örömüzenet szimbóluma a sír szájáról elhengerített kő (2). Isten levette a követ az emberről, az emberi szívről ugyanúgy, mint az emberi élet minden siralomvölgyes zártságáról. Tehát megkönnyebbülhetünk, hiszen nincs többé olyan teher, amely kő nehézségű súlyként a mélységbe húzna, nincs többé olyan halál, amely végérvényesen lezárna előttünk mindent, nincs többé olyan kőkemény bűn, amire Jézus Krisztus kegyelme által ne lenne bocsánat, de nincs is olyan ellenünk elkövetett bűn, amelyet mi ne tudnánk, az Ő erejével megbocsátani. Vegyük komolyan az igehirdetés mindenkori üzenetét, amely bármely Ige alapján, valójában ugyanaz, feltámadott az Úr (6). Mindenkor erre kell emlékeznünk, és erre kell emlékeztetnünk másokat is (8-9), ez az örömhír az, amely valójában minden félelmet elvesz (5). Viszont halálos félelemben, halálban marad az életünk, ha mindezt üres fecsegésnek tartjuk (11).