„...az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre" Jn 1,14–18
„...az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre" (16). Karácsonykor is a kegyelem kiáradásáért magasztaljuk Istent. Ilyenkor mélyebben átélhetjük a Szentháromság szeretetközösségének túlcsorduló teljességét. Noha nem hiányoztunk neki, mégis meg akart bennünket ajándékozni. Kegyelem volt a születésünk, a megtartatásunk, a megtérésünk, és kegyelem lesz az örök boldogságunk. Őbenne és vele együtt.
RÉ 315, MRÉ 201
„…megismertetem veletek Igémet…” (Példabeszédek 1,20-33) Példabeszédek 1,20-33
(23) „…megismertetem veletek Igémet…” (Példabeszédek 1,20-33)*A bölcsesség kiált, mégpedig ott, ahol sokan vannak, tereken és utcákon, városkapuk bejáratánál (20-21). - Ez a bölcsesség azonban nem valami általános emberi okoskodás, mert abból sokféle van, de mindegyik mondja a magáét, és éppen ettől ostobaság, mert a „magáé”, amelyen nem lát túl a másikéig (22). - Ennek a bölcsességnek forrása az élő Isten, az istenfélelem (1,7). A megtéréssel adatik ez a bölcsesség, és attól „bölcs”, hogy túllép önmagán, mégpedig nem is a másik emberig, és nem is sokféle emberfeletti tanításig, hanem egészen az egyedüli Istenig. – A Biblia szerint egyértelműen a fentiek alapján különböztethető meg egymástól bölcsesség és ostobaság. - A Szentírás szerint bölcs ember odafigyel az Isten Igéjére, amely az Úr Lelke által megnyílik a hívő ember előtt. A bölcs ember mindenben elfogadja, sőt kéri Isten Igéjének vezetését; ezért elfogadja Isten Igéjének dorgálását is (23). - Az Isten szerint bölcs ember nem harsány, ahogy a mi Urunk is szelíd és csendes volt; de a kellő időben, igenis szól, kiált, bátran hirdeti a megtérés evangéliumát; akkor is, ha arra, úgy tűnik, senki sem figyel (24-25).
* A bölcsesség kiált, mégpedig ott, ahol sokan vannak, tereken és utcákon, városkapuk bejáratánál (20-21).
Ez a bölcsesség azonban nem valami általános emberi okoskodás, mert abból van sokféle, de mindegyik mondja a magáét, és éppen ettől ostobaság, mert a „magáé”, amelyen nem lát túl a másikéig, egészen Istenéig (22).
Ennek a bölcsességnek forrása az élő Isten, az istenfélelem (1,7). A megtéréssel adatik ez a bölcsesség, és attól „bölcs”, hogy túllép önmagán, mégpedig nem is a másik emberig, és nem is sokféle emberfeletti tanításig, hanem egészen az egyedüli Istenig.
A Biblia szerint egyértelműen a fentiek szerint különböztethető meg egymástól bölcsesség és ostobaság.
A Szentírás szerint bölcs ember odafigyel az Isten Igéjére, amely az Úr Lelke által megnyílik a hívő ember előtt. A bölcs ember mindenben elfogadja, sőt kéri Isten Igéjének vezetését; ezért elfogadja Isten Igéjének dorgálását is (23).
Az Isten szerint bölcs ember nem harsány, ahogy a mi Urunk is szelíd és csendes volt; de a kellő időben, igenis szól, kiált, bátran hirdeti a megtérés evangéliumát; akkor is, ha arra, úgy tűnik, senki sem figyel (24-25).
Tovább olvasva az igeverseket, helyezzük azokat bátran újszövetségi összefüggésbe; mert ha nem figyelnek ránk, később azonban, az életviharokban, mégis megrettenek az emberek, és rajtunk keresztül az Úrhoz fordulnak, ne forduljunk el tőlük (26-32); mert nemcsak azok bízattak ránk, akik hallgatnak szavunkra (33). Ezt Jézus Krisztus élete, tanítása igazolja, és Ő maga is erre a „lelkületre” váltott meg bennünket. Könnyebb lenne ugyanis elfordulni attól, aki elutasított, később azonban rémületében mégis segítséget kér. Nekünk a „nehezebb, de szebb” út adatott.