(2) „Maradj megfontolt…” (Példabeszédek 5) A Példabeszédek könyvének fontos kifejezése a megfontoltság, amely Isten ajándéka. Ez a megfontoltság az élet minden területén nélkülözhetetlen, ugyanakkor a hívő ember Istentől kapott ajándéka. Akkor értékeljük igazán a megfontoltságot, ha belegondolunk abba, hogy milyen károkat okozhat az elszabadult indulat, vagy éppen a semmivel sem törődő közömbösség. A megfontolt ember buzgón ott van a rábízott feladatban, de azt józan megfontoltsággal végzi, azaz soha nem lesz közömbössé, és soha nem lesz túlbuzgóvá. Ez a megfontoltság az embertársaihoz való viszonyában is érvényes, azaz senkivel sem bizalmatlan, de senkiért sem rajong. Ez a megfontoltság soha nem rideg, mindig két lábbal a földön jár, ismerve a korlátokat, ugyanakkor reménységgel tekint előre, és felfelé, arra az Istenre, akinek a korlátokat is van hatalma megváltozatni, akarata szerint. A Példabeszédek könyve ezt a megfontoltságot nemcsak a munkánkban, nemcsak az egymáshoz való viszonyunkban, hanem a férfi és a nő kapcsolatában is elengedhetetlennek tartja. Ennek a könyvnek ötödik, hatodik és hetedik fejezete a megfontoltságot a házassági hűséggel hozza kapcsolatba, miszerint a megfontoltság áldott gyümölcse a hűség, a házasságban, és mindenütt.*

* A szentíró óv a más asszonyától, a házasságtöréstől, miközben szemléletes képekkel tárja elénk, hogy mennyi szenvedést okoz az, ha egy házasság emiatt tönkremegy (3-14); miközben bátorít, hogy házastársunk szépségét értékeljük, vegyük észre, és őt szeressük igazán (15-19), hiszen őt bízta ránk az Isten, mint számunkra minden ember közül a legfontosabbat.