(11) „Életnek forrása az igaz ember szája…” (Példabeszédek 10,1-17) A Példabeszédek könyve tizedeik fejezetétől új szakasz kezdődik, amely kétsoros mondásokat tartalmaz, mindegyik más témát villant fel, de ezek a témák gyakran ismétlődnek. Vannak hangsúlyos témák. Az igevers első sorában említett témát a második sor, akár annak ellentétét is előhozva, részletezi. Nézzük a mai igeszakasz témáit: szülő és gyermek viszonya (1); kincs, vagyon kérdése (2); a mohóság bűne (3). Továbbá: a lustaság és szorgalom (4-5); erőszak és szelídség (6); az igaz és a bűnös emléke (7); az engedelmesség és a nyelv bűnei (8); a görbe és a feddhetetlen élet (9); a kétszínű kacsingatás (10) nagy témái sűrűsödnek itt össze. Majd ismét olvasunk a nyelv bűneiről (11). Ezt követi a gyűlölet, hűtlenség, szeretet (12); fenyítés (13); tartózkodó élet (14); gazdagság és szegénység (15-16) területe; valamint az intés megfogadásának fontossága (17). Ezek között is állandó kifejezések: bölcsesség és ostobaság, igaz és bűnös ember. Látjuk, mindegyik téma, egy külön világ. Ma is izgalmas témák ezek, amelyek, az Ószövetséghez illően árnyaltak, és amelyekre nemcsak ez a bibliai könyv, hanem az egész Szentírás ad igei választ, „teológiai reflexiót”; megoldást pedig a mi Urunk Jézus Krisztus megváltó kegyelme adhat ezekre a nagy kérdésekre. Egyedül csak Ő, aki az életnek forrása, minden szavával, Igéjével együtt, és aki minden evilági ellentmondást, kétértelműséget, gyűrődést elsimít majd.