"befogadták őt azok a galileaiak, akik látták, amit Jeruzsálemben tett" Jn 4,43–45
Jézus fogadtatása Galileában nem egyértelmű. Mint prófétát nehezen fogadják el saját hazájában. Ám a jelek mégis meggyőzőek, és vannak, akik hisznek benne a jeruzsálemi tettei miatt. Jézus első jeruzsálemi útján megtisztította a templomot. Azok a galileaiak, akik ezt látták, hittek a szavának: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem" (2,19). Mi, akik e „három nap" után élünk, már értjük a mondat jelentését: megtisztulásban és teljes bűnbocsánatban nem a jeruzsálemi áldozatok által, hanem a megfeszített és a feltámadott Krisztusba vetett hit által lehet részünk.
RÉ 227, MRÉ 373
„Gyűlöletet rejteget a hazug ajak…” (Példabeszédek 10,18-32) Példabeszédek 10,18-32
(18) „Gyűlöletet rejteget a hazug ajak…” (Példabeszédek 10,18-32)* - Mennyi gyűlölet rejtőzik bennünk: elég egy váratlan fordulat és kivágódik a régi emberünk, tele indulattal, sértődéssel, sebekkel, bosszúvággyal. - Ez először a beszédünkben nyilvánul meg, ott csapódik ki elsőként: rágalmakat, hazugságokat fröcsköl a nyelvünk (18). - Megfordítom: sokfajta irigység, gyűlölet sziporkázik körülöttünk, rengeteget kínozzuk egymást. Világunk jellemzője az, hogy elvadulunk, megvadít a bűn, semmi sem számít, csak „én”! - Nem jó így élni. Ebbe az állapotba persze idő előtt belekopunk mindannyian, hiszen a bolondok belehalnak ebbe az esztelenségbe (21). - A beszédünket nem tudjuk megváltoztatni, új szív kell, hogy Jézus Krisztus éljen bennünk, és szóljon általunk.
* A nyelv bűneinek kérdése újból és újból visszatér a Példabeszédek könyvében. Itt egy hosszabb kifejtését találjuk ennek, négyszer két sorban (18-21).
- Mennyi gyűlölet rejtőzik bennünk: elég egy váratlan fordulat és kivágódik a régi emberünk, tele indulattal, sértődéssel, sebekkel, bosszúvággyal.
- Ez először a beszédünkben nyilvánul meg, ott csapódik ki elsőként: rágalmakat, hazugságokat fröcsköl a nyelvünk, azzal a lelkülettel, ha énnekem „végem”, akkor vesszen minden körülöttem (18).
- Megfordítom: sokfajta irigység, gyűlölet sziporkázik körülöttünk, rengeteget kínozzuk egymást, amely mindenkit elvadít.
- Tovább megyek: a posztmodern világ jellemzője tényleg az, hogy elvadulunk, megvadít a bűn, semmi sem számít, csak „én”!
- Nem jó így élni. Ebbe az állapotba persze idő előtt belekopunk mindannyian, „nyertesek és vesztesek” egyaránt, hiszen a bolondok belehalnak ebbe az esztelenségbe (21). - Döbbenetes képet alkalmaz erre az Ige: a bosszúálló ember szíve nem sokat ér, maga az ember nem sokat ér, azaz „elveszett” állapotban van, amíg ebből meg nem tér (20).
- Ennek a megtérésnek lényege, hogy nem a másikra, hanem magára tekint, az Isten világosságában. Az Isten embere, az „igaz” ember jelenlétének látható jele, hogy még akkor sem mond rosszat a másikra, ha erre oka lenne, vagyis nyilvánosan nem beszél rosszat a másikról, végképp nem rágalmaz; ha szól, jézusi módon teszi (Máté 18,15); de meggondolja, mikor szól, mert sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés (19).
- Felüdülés az ilyen ember beszédét hallani, amely értékes, „színezüst” (20), vezet (21), példát ad, igaz hitre mutat.
- A beszédünket nem tudjuk megváltoztatni, új szív kell, hogy Jézus Krisztus éljen bennünk, és szóljon általunk.