előző nap
következő nap

„...nincs meg bennetek az Isten szeretete" Jn 5,37–47

37 Az Atya, aki elküldött engem, ő tett bizonyságot rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok, 38 és az igéje sem marad meg bennetek, mert annak, akit ő elküldött, nem hisztek. 39 Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, 40 és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. 41 Én nem fogadok el dicsőséget emberektől, 42 rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. 43 Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok. 44 Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? 45 Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek. 46 Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert ő énrólam írt. 47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?

Kiábrándító látlelet a vallási elitről: nélkülözik az élő Isten jelenlétét, „Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok..." (37), „...nincs meg bennetek az Isten szeretete" (42), „...igéje sem marad meg bennetek..." (38), „...azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek" (44). Az Úrnak a „bibliás emberek" elutasító magatartása fájhatott a legjobban. Soha ne feledjük, a hiteles keresztyénség nem könyvvallás, hanem személyes Krisztus- követés kell hogy legyen!

RÉ 153, MRÉ 155

„A bűnösök áldozatát utálja az Úr…” (Példabeszédek 15,1-19) Példabeszédek 15,1-19

(8) „A bűnösök áldozatát utálja az Úr…” (Példabeszédek 15,1-19)* Itt azt olvassuk (8-9), hogy a bűnösök áldozatát utálja az Úr, csak a becsületesek imádságát kedveli. Na, éppen ez az, ami megváltozott Jézus Krisztusban. Éppen ettől több az Újszövetség az Ószövetségnél. A bölcsességirodalom nagy témája ez: kik járulhatnak az Isten elé, kiket szeret az Úr, és kiket büntet? Jób könyvének nagy kérdése is ez. De jó, hogy olyan Istenünk van, aki nemcsak a „sterileket” szereti. Annyi hívő, tökéletes, mintaszerű családot ismerek: „minden a helyén van náluk”. Ők egyszerre „alázatosak” és elkülönülők, mert ők rendben vannak, mindenhol ott vannak, a gyülekezetben is buzgók, a gyerekeik jól tanulnak, a tanárok szeretik őket; mint a „mesében”. Ha náluk „porszem” kerül a „gépezetbe”, azt senkinek, még az Istennek sem szabad észrevenni. Óriási váltás a teológiában, az Isten-kép alakulásában, Jézus Krisztus, aki közösséget vállal a Kainokkal, sőt, tudja a Kainok szemszögéből is szemlélni a világot (Steinbeck, Édentől keletre), el egészen odáig, hogy nemcsak áldozatukra tekint rá, hanem Önmagát áldozza fel, érettük. Ellenkező az előjel, ezt a sort javítsuk ki. Ő elfogadja a bűnösök áldozatát, nemcsak a becsületesek imádságát hallgatja meg, sőt, megváltó hatalmával a bűnösök útját is kiigazítja.

 

* -1. Az igeszakasz ismételt egyik nagy témája a bölcs higgadtság, ami a beszédünkben mutatkozik meg (1-5). A higgadt válasz elhárítja az indulatot. A bölcs ember jól használja a tudását (2), higgadtan, indulat nélkül, nem a maga dicsőségére, hanem a másik javára. Ennek a higgadtságnak forrása az istenfélelem, hiszen mindenen rajta tartja szemét az Úr, mindenről tud, semmi sem történik övéi életében, az Ő megengedő akarata nélkül (3). Ezt tudja az istenfélő, és mindenkor kiegyensúlyozott, örvendező (13). A bölcs ember higgadtan int, azaz szeretettel hinti tudását, nem gőgösen (7); és ugyanígy fogadja mások észrevételeit is (5; 10; 12). Az ilyen ember nem beszél, és nem rágódik fölösleges dolgokon, pedig hányan tesszük ezt, és leszünk csüggesztően kibírhatatlanok mások számára (15). A türelmes emberen keresztül minden viszályt lecsendesít az Úr (18).

- 2. A szakasz másik nagy témája a vagyon, az evilági kincs. A nagy kincs az, ami soha nem hullik szét (6). Földi kincseink is csak akkor érnek valamit, ha kapcsolatban állnak az örökkévaló kincsekkel, hiszen a halál mindent visz, és a szívünkben lévő kincsekkel kell majd megállnunk az Úr előtt (11). Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok, nyugtalanul (16-17). Ez a tény azonban nem tesz bennünket lustává, mert kedves az Úr előtt a szorgalom, amelynek áldásait, eredményeit fogadjuk csak el bátran az Úr kezéből. Valaki mondta nekem, hogy Ő csak odaadással teszi a dolgát, az áldások pedig felülről jönnek, de amikor nem jöttek, akkor is ugyanilyen odaadással dolgozott, az eredményt pedig az Úr kezéből fogadta el minden körülmények között (19).

- 3. A harmadik nagy téma a kegyesség (8-9). (Lásd a megjelent magyarázatban!)