előző nap
következő nap

„Én vagyok az élet kenyere..." Jn 6,35–40

35 Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. 36 De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. 37 Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; 38 mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. 39 Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. 40 Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
„Én vagyok az élet kenyere..." (35). Az ember testben él, és a lelke csak a testében létezhet. Ezért a test éhsége mindig lelki éhséget is jelent, ugyanakkor a lélek éhsége is meggyötri a testet. Mit jelent Jézus Krisztus ígérete, miszerint aki őhozzá jön, nem éhezik meg? Folyamatosan éhesek vagyunk, testben és lélekben egyaránt. Egye- dül a hit enyhíthet ezen az éhségen. Töredékes a hitünk, sokféle az éhségünk, de bátorít az örök élet ígérete, mert ott már nem lesz testi-lelki éhség (40).

RÉ 290, MRÉ 352

„…tartsd távol magad a perpatvartól…” (Példabeszédek 17,13-28) Példabeszédek 17,13-28

(14) „…tartsd távol magad a perpatvartól…” (Példabeszédek 17,13-28) Tartsd távol magad a perpatvartól, még mielőtt kitör. Vannak olyan ügyek, amelyeknek elintézését ránk bízta az Úr. Ezekben az esetekben fel kell vállalnunk a legnagyobb feszültséget is, amely akár áradatként, minket is elsodor. A probléma csupán az, hogy sokkal kevesebb ügyet bízott ránk az Úr, mint amiről mi azt gondoljuk. A „küldetéstudat” csak valóban Istentől kapott helyzetekben indokolt, amikor mindig a lehető legkevesebb áldozat árán ment meg sokakat. A „küldetéses” ember próbálja visszatartani a pusztító, ördögi áradatot, és legfeljebb önmagát áldozhatja fel az ügyért. Jézus Krisztus így tett. Egyébként az Isten őrizzen meg bennünket „a küldetéses emberektől”, mert ezek nyomában támadt mindig a legnagyobb nyomorúság. Mindezeken túl pedig a tegnapi szakasz utolsó verse kapcsolható a témához: inkább a kölykét vesztett medvével találkozzunk, mint az ostoba emberrel, főleg ha az ostoba meg van győződve arról, hogy neki igaza van, és ehhez még küldetéstudata is társul (13). Az ilyen közeléből nem szégyen menekülni, még mielőtt kapcsolatba kerülnénk vele; illetve az ilyet tényleg küldetése valakinek, még idejében megállítani. Urunk a Te megtartó irgalmadra szorulunk! Tenálad van a megoldás.