(2) „A királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják…” (Példabeszédek 25,1-20)* A FELSŐBBSÉGRŐL. A „királyok” és mindenféle hatalmasok egyetlen feladata az, hogy kikutassák Isten elrejtett dicsőségét, rendjét, majd érvényesítsék azokat a világban (2).** Ítélet alatt van az a király, aki nem ezt teszi, és az Úrtól kapott kegyelmi állapotával visszaél. Mindenféle „felsőbbség” az Isten eszköze, Isten hatalmának evilági képviselője. Ne irigyeljük őket, mert kikutathatatlan a felelősségük és a szenvedésük (3). Dönteniük kell, hogy az Istentől való igazságot érvényesítsék, mindenféle gonosz ellenében, soha nem lepaktálva azzal, még saját vélt „érdekükben” sem (4-5). Mi ne tetszelegjünk előttük, ne hízelegjünk nekik, ne kívánjunk a helyükre lépni, hanem imádkozzunk értük. Egyébként pedig vegyük észre a mi felelősségünket, hiszen eljön majd a mi időnk is, amikor megmutathatjuk, hogy a magunk „királyságában” (legyen az, akár a család, a gyülekezet, a munkahely), mire jutottunk (6-7). Nagy a szánk, miközben a magunk királyságában csődöt vallottunk. Először légy a magad helyén, Istennek tetsző módon „jó király”, utána formálhatsz mások királyságáról véleményt.

* A Példabeszédek könyvének újabb szakasza a 25. fejezettől a 29. fejezetig tart. Ezek is Salamon mondásai, amelyeket Ezékiás király emberei gyűjtöttek össze (1).

** A „király” az Isten eszköze, aki kegyelmi állapotban van, azért, hogy Isten elrejtett dolgait kikutassa és hatalmával megvalósítsa e földön: Isten dicsőségére és sokak javára.