(28) „Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma…” (Példabeszédek 25,21-28) AZ ÖNURALOMRÓL. Az önuralom kevés, Jézus Krisztus uralkodjék az életünk felett.* Mindkét véglet szánalmas, az önuralom nélküli ember ugyanúgy, mint a ridegen fegyelmezett ember. Kár, hogy mi csak ezeket a végleteket ismerjük. A Krisztus követése: az Isten uralmának megvalósulása, nem pedig önuralom. Az Isten uralma alatt élő ember szabad; - olyan várossá lesz az élete, amelynek nincs sem kőfala, sem kerítése, sőt, még az ajtókat sem kell zárni.** Sajnos ebben a „hasadt” világban ez csak illúzió. Már elkezdődött az Isten uralma, de Jézus Krisztus visszajövetelkor omlik le a fal. Addig bizony kell a „szent elrejtettség”, kellenek a kerítések, a határok; nemcsak Krisztusban, hanem láthatóan is. Sajnos, még kellenek a falak. De ezeket a falakat már Krisztus építette, és rajta nem rések, hanem nyitott ajtók vannak.***

* Egyébként vagy nem ismerjük a határokat, és önuralom nélkül, olyanná leszünk, mint az a város, amelynek csupa rés a kőfala; vagy mindenben „megerőszakoljuk” magunkat, és hasonlóvá leszünk ahhoz a városhoz, amelynek nem lehet belátni a kőfalain. Vannak ilyen „villák” a Balaton partján.

** …, mert kerítések nélkül is tudják az ott lakók a határokat; amik pedig odabent történnek, azt mindenki láthatja, hallhatja, sőt az odabentieket bárki „viheti” is.

*** Ma kaptam egy írást, az ökumené ellen, bírálva a hamis tanítókat, és egy példa is állt az írás végén, miszerint hogyan halt meg tavaly, fiatalon, motorbalesetben az ökumené egyik jeles nemzetközi képviselője; nyilván, az író értelmezése szerint, Isten büntetéseként. - Igen, ilyen az önuralommal bíró keresztyénség, itt valóban nincs rés a falon, de ajtós sincs, Krisztus sincs. „Jöjj, Uram Jézus!” (Jelenések 22,20).