előző nap
következő nap

"... majd ő beszél önmagáról." Jn 9,18–23

18 A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit, 19 és meg nem kérdezték tőlük: A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát? 20 Szülei pedig így válaszoltak: Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és vakon született, 21 de hogy most mi módon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról. 22 Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni a zsinagógából. 23 Ezért mondták a szülei: Nagykorú már, tőle kérdezzétek meg!

Kényelmes dolog a többséggel tartani és az erősebbek oldalára állni. A család vagy egy közösség elvárása pedig nagy úr. Krisztus és az apostolok azonban a többséggel is szembe mertek fordulni, és bátran kiálltak hitük, az igazság és a gyengébbek mellett. Példájuk azt mutatja, hogy ezzel csak haszontalan dolgokat veszíthetünk. Amit viszont nyerhetünk, sokkal értékesebb ennél: lelki nyugalomra, hívő gyülekezetre és Krisztusban igazi társakra lelhetünk.

RÉ 510, MRÉ 295

„Istennek minden szava színigaz…” (Példabeszédek 30) Példabeszédek 30

(5) „Istennek minden szava színigaz…” (Példabeszédek 30) Nem tudjuk, ki volt Ágúr, de azt tudjuk, hogy ember volt, egy közülünk, aki eljutott odáig, ameddig minden ember eljut, az is, aki ezt ügyes színészként kifelé nem vallja be soha: hogy elfáradt, halálosan elfáradt. Ez a töredékes világ halálosan fárasztó. Egyetlen kapaszkodó van csupán, ezt a kapaszkodót Ágúr megragadja, amikor Isten felé kiáltja fáradtságát: „Elfáradtam Istenem!” (1) Ez az ember egyszerre látja törékeny voltát ugyanúgy, mint tudatlanságát (2-3), amely áhítatosan térdre kényszeríti őt a világ Ura előtt (4). Kegyelmi állapot, ha valakit fáradtsága leborulásra kényszerít, szent megadással (Siralmak 3,26). Kegyelmi állapot, ha valakit úgy vezetett az Isten, mint Ágúrt, hogy se szegénysége, se gazdagsága nem kísértette arra, hogy istentelenné váljon (7-9), hanem mind szegénysége, mind gazdagsága Istenhez, az Ő színigaz szavához vitte közelebb (7). Micsoda hitvallás ez, egy elfáradt, halálán lévő ember kristálytiszta bizonyossága, aminél többre nem juthat ember ezen a világon: „Isten minden szava színigaz, pajzsa Ő a hozzá menekülőknek” (5).*

 

* A következtetés is fontos! Mivel mindnyájan halandó emberek vagyunk, ne rágalmazzunk (10), ne átkozódjunk (11), ne legyünk kevélyek (12-13), ne zabáljuk föl és emésszük meg egymást (14); nem érdemes, mert ma nekem, holnap neked. Egynek van értelme, ami minden egyébnek is értelmet ad, szívünk utolsó dobbanásáig, és mindent rendezhet: ez az istenfélelem. Feltámadott Urunk ezt látványosan meghirdette nekünk, sőt mindezek áldásaiban részesített bennünket!