előző nap
következő nap

„...jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen" Jn 11,45–52

45 Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett. 46 Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus. 47 Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. 48 Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is. 49 Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: Ti nem értetek semmit. 50 Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen. 51 Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; 52 és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.

„...jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen" (50). A csoda egyeseket hitre, másokat félelemből fakadó cselekvésre indít. A nagytanács kétségbeesése szinte tapintható: ha ez a „jézusi tanítás" mozgalommá növi ki magát, akkor a rómaiak katonai erővel jönnek rendet tenni. Kajafás kimondja Jézus felett a halálos ítéletet. Ezek a szavak Isten tervének különös dimenziójában igazsággá és kegyelemmé válnak: az egyszülött Fiú halála szerez örök életet, hogy el ne vesszünk.

RÉ 184, MRÉ 218

„Akkor elvonult az Úr dicsősége a templom küszöbétől…” (Ezékiel 10) Ezékiel 10

(18) „Akkor elvonult az Úr dicsősége a templom küszöbétől…” (Ezékiel 10) Félelmetesek ezek a látomások. Félelmetes pusztulás vár Jeruzsálemre. Félelmetes, ahogy Isten haragjának tüze elemészti majd a várost (1-3). Még félelmetesebb, ahogy az Úr dicsősége elhagyja a templomot, és a méltatlanná lett várost; magára hagyva népét a pusztulásban (18-22; 11,22-25). Mondjuk ki azt is, hogy félelmetes, ahogy a prófétai látomás Isten dicsőségét elénk tárja (9-17).* Joggal félelmetes az Isten dicsősége a bűnös város előtt. A legfélelmetesebb azonban az, hogy minderről a Jeruzsálemben lakók semmit sem tudnak, nem félnek, vagy ha félnek, nem az Úrtól félnek.** Igen, a legfélelmetesebb, a bűnös ember, akinek gonoszsága határtalan, hétköznapi böködésekben ugyanúgy, mint háborús helyzetekben, vallásosan és istentelenül egyaránt. Minden félelem forrása a bűn, a gonosz hatalma. Joggal félelmetes az Isten, joggal félelmetes az Isten Igéje. Mégis, merjük hinni, hogy Isten dicsősége nem ebben a látomásban, hanem Jézus Krisztusban mutatta meg magát igazán (János 19,24-26), aki azért jött, hogy megtisztítson minden rossztól, megszabadítson a sátán hatalmától és elvegye a félelmeinket.

 

* Félelmetes a négy kerub, tele szemekkel, mert Isten dicsősége mindent lát, félelmetes a négy egymásban forgó kerék, mert Isten dicsősége előtt nincs akadály, félelmetes a kerubok négy arca (az ember, kerúb, oroszlán és sas-arccal).

** …mert ők különbnek tartják magukat másoknál (11. fejezet).