előző nap
következő nap

„...a ház pedig megtelt az olaj illatával" Jn 12,1–11

1 Jézus tehát hat nappal a páska ünnepe előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. 2 Vacsorát készítettek ott neki, és Márta szolgált fel, Lázár pedig egyike volt azoknak, akik Jézussal együtt ültek az asztalnál. 3 Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával. 4 Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt: 5 Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek? 6 De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek. 7 Jézus erre így szólt: Hagyd őt, hiszen a temetésem napjára szánta; 8 mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek. 9 Nagyon sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő ott van, és odamentek; nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül. 10 A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik, 11 mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.

„...a ház pedig megtelt az olaj illatával" (3). A szeretet tékozol. Nem okoskodik, nem méricskél, nem tartogat, hanem pazarlóan ad. Mária, mint aki tudja, hogy Jézus a halálra készül, és nem lesz lehetősége a testét elkészíteni a sírba tételre, egy font drága valódi nárdusolajat önt Jézus lábára. Bőkezűen az összeset! Hajával törli, és nem érdekli, hogy ki mit gondol erről a tettéről. A halálra készíti Jézust, miközben az életről tesz bizonyságot. Mert a szeretet az életet és az örök életet adó Istent hirdeti.

RÉ 296, MRÉ 187

„Engedetlen nép…” (Ezékiel 12) Ezékiel 12

(2) „Engedetlen nép…” (Ezékiel 12)* Az engedetlenség hontalanná tesz, sehol sem lesz jó, céltalanul, batyuval a vállunkon lődörgünk, mint a csavargó és a vándor, még akkor is, ha nagyon fontosnak tettetjük magunkat. Az élő Istennek való engedetlenség, a szabadság „igézetében” élve is foglyokká, önmagunkat áltatókká, fontoskodókká, mégis remegőkké tesz bennünket (3-6).** - Az engedetlenség „ragadós”, terjed, mint a ragály. Ezért figyelmezteti a prófétát Isten Igéje, hogy engedetlen nép között lakik, vigyázzon, nehogy ő is engedetlenné legyen, hiszen neki kell figyelmeztetni a hűtlen népet. - Az engedetlenségnek következménye van, mert megromlik, halálosan megbüdösödik tőle az élet. Isten ítélete, népe számára, valójában kegyelem, mert az engedetlenség életveszélyes következményre hívja fel övéi figyelmét, hogy megtudjuk, Ő az Úr (16), és végre helyreálljon kibillent életünk. - Isten Igéje beteljesült (21-28) Jézus Krisztusban, ahol Isten ítélete és kegyelme egyszerre érvényesült, miattunk, érettünk, helyettünk. Az Őbenne megígért új élet nem késik kiteljesedni sem, valóra válik az engedelmes, boldog, örök életben (28). Figyelj Isten Igéjére, kérdezz rá, fogadd be, igazodj ahhoz (9).

 

* Szól az Ige, hirdetve és láttatva is (3-6; 17-20), de hallják-e, rákérdeznek-e, megfogadják-e azok, akiknek szól? (9) Az engedetlenség azt jelenti, hogy hallhatnánk, láthatnánk Isten szavát; de csak magunkat halljuk és látjuk; nem lépünk ki „köreinkből” az Úr felé (1-2).

** Mindez Isten engedetlen népével megtörtént, és velünk is folyamatosan történik, ha engedetlenségben élünk. A már fogságba hurcoltak (Kr. e. 598) gyors hazajutással áltatták magukat, a még otthon, Jeruzsálemben élők pedig biztonságban tudták magukat. Pedig Isten kijelentette nekik, hogy Babilónia az Úr akarata, ítélete rajtuk, a megtérésig. Ennek ellenére a babiloni királynak hűségesküt tett júdeai király, Cidkijjá, szembeszállt Babilóniával, mire azok körbefogták a várost, kiéheztették azt, a király fiait lemészárolták, a királyt pedig, aki kitört ugyan a városból, elfogták, és megvakítva vitték, népével együtt a fogságba (Kr. e. 588-587; 2Királyok 25,1-7). Ezékiel jelképes cselekedeteinek magyarázata ezeket hirdeti meg (10-16).