(2) „Az apák ettek egrest és a fiak foga vásott el tőle?” (Ezékiel 18,1-20) - 1. Mindenki igyekezzen úgy élni (2Péter 1,5), hogy tetten érhető bűnei ne legyenek (5-9).* Isten ugyanis mindenkit a saját élete alapján kér számon, nem pedig a közös felelősség alapján értékel. - 2. Ez azonban nem helyezi érvényen kívül a tízparancsolat ismert tagmondatát (2Mózes 20,5), miszerint az apák vétke, illetve mások vétke tönkre teheti a mi életünket is, mint ahogy egy házasságtörésnek is sok emberélet lehet az áldozata. Az első üzenet tehát még hangsúlyosabb, igyekezzünk az Isten, életet szolgáló rendjéhez igazodni, hogy éljünk és mások is éljenek általunk. Ugyanakkor értsük jól a tízparancsolat ide vonatkozó szakaszát, miszerint Isten akkor bünteti meg az apák vétkét a fiakban, ha mindkét generáció gyűlöli Őt. Ilyenkor joggal vásik bele a fiak foga abba az egresbe, amit az atyák fogyasztottak el (2), mert a fiak sem különbek. - 3. Az igyekezet azonban kevés, illetve maga az igyekezet is kegyelem, és az is, ha valaki előtt felragyog az élő Isten rendje. Sok minden nem rajtunk múlik. Többek között erről is szól Jób könyve. A kegyelemre, Krisztusra szükségünk van. Mindenekelőtt Őrá van szükségünk, mert a többi csak Ővele „működik”.

* Az ilyen ember éljen a törvény és igazság szerint, - hitéletében egyedül az élő Istent imádja, - magánéletében rendezett legyen, - közösségi életében szelíd és nem kegyetlen. Az ilyen ember a szeme előtt élő szegényen, lehetőségei között segítsen, - a megoldhatatlanul bonyolult helyzetben törekedjen az igazságra; - azaz legyen hűséges az Úrhoz, annak törvényéhez, - amely mindnyájunk életének kiteljesedését szolgálja.