előző nap
következő nap

„...leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet" Jn 16,4b–11

Ezeket azért nem mondtam nektek kezdetben, mert veletek voltam. 5 De most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem: Hova mégy? 6 Mivel azonban ezeket mondom nektek, szomorúság tölti el a szíveteket. 7 Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. 8 És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet. 9 A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; 10 az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; 11 az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.

„...leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet" (8). A „leleplező" isteni szándék mögött a megtisztító szeretet van. Figyeljünk oda rá, fogadjuk el! „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól" (1Jn 1,9). Ellenben, ahol a „szégyen takargatása" a természetes, ott mindig óriási ellenállásba fog ütközni minden, még a megtisztítani akaró, szelíd szeretet is.

RÉ 170, MRÉ 154

„…most pedig hajótörött vagy a tengeren…” (Ezékiel 27) Ezékiel 27

(34) „…most pedig hajótörött vagy a tengeren…” (Ezékiel 27) Az igeszakasz lefesti nekünk Tírusz gazdagságát (1-11), felsorolja minden áruját (12-25), majd elénk tárja bukását és pusztulását (26-36). Elég manapság bemenni egy Plázába, nézni a kirakatokat, az embereket, arcukat, tekintetüket, öltözetüket, elkapni egy-egy hangfoszlányt abból, amiről beszélgetnek: micsoda jólét és valami mégis nagyon hiányzik, valami halálosan rendezetlen, szinte fáj! Döbbenetes a kontraszt, ami lefesti Tírusz gazdagságát és pusztulását, a gazdagon rakott tarsísi hajókat (25), és mellette olvasni azt a tényt, hogy most pedig hajótörött vagy a tengeren (34). Figyelmeztetés ez nekünk is; mert miközben nekünk olyan jól megy, mások ezért megfizetnek, nyomorban élnek; de pazar világban sokféle hajótörés zajlik le lelkekben, életekben, kapcsolatokban; mert eleve hajótörést szenvedtünk a hitben (1Timóteus 1,19). Hol a megoldás?*

 

* Érdemes az előző fejezetet is ide venni. Tírusz romlásának leírása, korábban Jeruzsálem pusztulásának leírása, döbbenetes képekkel adja vissza az emberi önzés, romlottság minden következményét. Egyszer csak tengerként ömlik ránk a baj (3), lerombolják gőgös bástyáinkat, oszlopainkat, várfalainkat (4; 7-11), halászhálók szárítóhelyei leszünk, saját képi világunkkal élve, mások büdös kapcáivá leszünk (5). Bizony elpusztít majd mások önzése és gonoszsága, ha már nem mi uralkodhatunk másokat (11), és belep bennünket a felejtés és a „kár” pora (10), odalesz minden vagyonunk és vidámságunk (12-13). A pusztulás döbbenetes képsora egészen mélyre jut, mert Tírusz sírba jut (19-21). Az elveszett állapot itteni leírását olvassuk át alaposan: mélység árja, pusztaság, lakatlan hely, rettenetes, nem leszel, bár keresnek, bár ékes voltál itt egy ideig. Mindnyájunk sorsa ez lehet ebben a hasadt világban, mert „egyszer fent, másszor lent”; ahogy Tírusz bukásán a környező szigetek is megijedtek (15-18; 35-36).