„...most nem tudjátok elviselni..." Jn 16,12–15
„...most nem tudjátok elviselni..." (12). Jézus figyelmeztetése elgondolkodtató: ha tudnánk, mi vár ránk a tanítványi életben, sok mindent nem tudnánk abból elviselni. Ha a tanítványok akkor, amikor még nem volt meg hozzá a kegyelem ereje, előre tudják, miképpen kell majd halálukkal, vértanúsággal „hitelesíteni" hitüket, talán visszahúzódnak. De Jézus Lelke, amikor eljön, „vezérelni fog": tanácsol, bátorít, erőt ad, kijelent. Mindig úgy, ahogyan azt élni, járni, hordozni tudjuk.
RÉ 463, MRÉ 250
„…felfuvalkodtál…” (Ezékiel 28) Ezékiel 28
(2) „…felfuvalkodtál…” (Ezékiel 28)* Isten nem engedi, hogy valaki önzésre használja azt a tehetséget, értelmet, okosságot, amit Őtőle kapott, miközben az Urat elfelejti. Az önzően okos és hitetlen embereket megbünteti az Úr, és véget vet a fényűzésnek, kiszolgáltat a pusztulásnak (6-10). Minden fölfuvalkodottság lényege, hogy az ember magát istenné teszi. Ez az ősbűn. Pedig mindenünk Isten kezéből van (13-14), aki feddhetetlennek teremtett bennünket (15), de mi elkezdtünk kalmárkodni, fellázadtunk ellene, és gőgössé lettünk, telve erőszakkal, elfelejtve Istent, meggyalázva minden szent ügyet és helyet (16-17). Ez kárhozatos állapot (18-19), szörnyű. Kegyelmi állapot, amíg tudunk rajta szörnyülködni (19). Tírusz pusztulását úgy írja le az igeszakasz, mint az első ember állapotát, és annak bukását; sőt úgy, ahogy még az előtte, az angyalok seregében történt (17).
* Isten vagyok, pedig csak ember vagy; felfuvalkodtál, csak te tartod magadat okosnak (2). Tagadhatatlan, hogy Tírusz okos, szép (11), sőt e-világi értelemben bölcs (4), amit ügyesen a maga javára fordított (4-5). Gazdagsága, hatalma mintakép lett mások számára is. Ma is ez a minta, naggyá lenni, bármi áron. Minden „csatornánk” ma is ezt hirdeti (11).