(23) „Egyetlen pásztort rendelek föléjük…” (Ezékiel 34) „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” (Zsoltárok 23,1) - 1. Isten népének pásztora az Úr, aki a jó pásztor, aki megkeresi, kiszabadítja népét, gondját viseli népének, legelteti őket, pihenőhelyet keres nekik, és beviszi őket saját földjükre, az örök életre (11-15). Ez a jó pásztor a mi Urunk Jézus Krisztus, aki életét adta a juhokért (János 10,11). - 2. Ez a jó pásztor mindig odafigyel az elveszettre, az eltévedtre, a sérültre. Van itt azonban egy fontos mondat, hogy ez a jó pásztor a kövérre és az erősre is vigyáz (16), vagyis nemcsak Izraelre, hanem a magát erősnek gondoló Babilóniára és Egyiptomra is figyelme van. Felfoghatatlan az Isten kegyelme, amely minden népre érdemtelenül kiterjed, és nemcsak azok az övéi, akikről mi szűkkeblűen azt gondolnánk. - 3. A jó pásztor arra is figyel, hogy saját népe békességben éljen, s közöttük a jog és az igazság érvényesüljön (17-22). Ne felejtsük el, Isten népe hiteles példaként áll a világ előtt, vagyis e népen belül nem taposhatjuk össze egymás legelőit, és nem kavarhatjuk fel egymás tiszta vizét (18). - 4. Az egyetlen pásztor mindezt úgy valósítja meg népe között és a világban, hogy egymás pásztoraivá tesz bennünket. ODA KELL FIGYELNÜNK EGYMÁSRA. Aki nem ezt teszi, az hűtlen pásztorrá lesz.*

* Nemcsak a lelkipásztoroknak szól az itt olvasható ítélet, amely a hűtlen pásztorokat úgy írja le, mint akik magukat legeltették, kihasználták a nyájat, és nem vették védelmükbe az elesettet, sőt erőszakosan uralkodtak a nyájon, ezért tévelygett és szétszóródott a nyáj. - Minden e-világi és lelki vezetőre, sőt mindnyájunkra vonatkozik ez a figyelmeztetés. Isten egymás pásztoraivá tett bennünket. Jaj, nekünk, ha nem pásztoroljuk, hanem bármilyen formában is bántjuk és kisemmizzük a másikat (1-10). - Isten egyetlen pásztort rendelt fölénk, az Úr Jézus Krisztust, hogy mi magunk is egymásra találjunk, élvezzük Isten áldását, békességét, biztonságát, a vadállatoktól mentes életet, minden gyalázattól mentesen (25-31).