"... jobb, ha egy ember hal meg a népért." Jn 18,12–18
A próféciáknak be kell teljesedniük. Isten Fia, aki a világmindenség Ura, megalázza magát, nemcsak emberré lett, hanem hagyta, hogy elfogják... Jézus maga szolgáltatta ki önmagát a katonáknak, a felette ítélkező papoknak – akik érezték Krisztus hatalmát, megérezték halála jelentőségét, de nem értették Isten akaratát! Isten ígéretei ma is beteljesednek. Mi keresztyének azt gondoljuk, hogy értjük Jézus váltsághalálát. Értjük azt is, amit ma cselekszik az életünkben?
RÉ 445, MRÉ 434
„Pusztaság lesz a Széír hegye egész Edómmal együtt…” (Ezékiel 35) Ezékiel 35
(15) „Pusztaság lesz a Széír hegye egész Edómmal együtt…” (Ezékiel 35) Huszonegy kopt keresztyén férfi, Jézus Krisztus nevét megvallva halt meg a Földközi-tenger partján. Eszünkbe jut az Ige: „Akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért, és Isten Igéjéért” (Jelenések 20,4). A mai igeszakasz beszédesen kapcsolódik ehhez a mártíromsághoz. - Edóm népe* Isten népére tört, elárulta őket a babilóniaiaknak, majd amikor a tőlük északra található két országrész teljesen kiürült, szemet vetettek az Ígéret földjére. - Aki Isten népét bántja, az magát Istent bántja. Aki Isten népének birtokára tör, az Isten tulajdonát háborgatja. Aki Isten népét elárulja, cserbenhagyja, vérét ontja, és kárörvend a pusztulásán, az magával az élő Istennel száll szembe. - Ez pedig esélytelen merészség, amely előbb-utóbb az „erős” támadó teljes pusztulásához vezet. - Isten ellen támadni, Isten ügyét bántani: sivárságot, pusztaságot, vérontást von maga után (3-4; 14-15). Aki vért ont, az Isten népének vérét ontja.** A vérontót üldözi a kiontott vér, soha nem lesz nyugta (6). Vigyázzunk, mindez csak arra indíthat, hogy a krisztusi ember SENKIRE SEM EMELHET KEZET.***
* Edóm népe Ézsau utódaiból alakult ki, tehát Jákób testvérének ágából növekedett ez a nép (1Mózes 27,18-24). Területük a Holt-tengertől délre helyezkedett el. Az Egyiptomból kivonuló Izráelt nem engedte át a földjén (4Mózes 20,18-21). Évszázadokon át háborúzott a két nép, majd Saul (1Sámuel 14,47) és Dávid is legyőzte őket (1Királyok 11,15-16). Izráel kettészakadásakor önállósodtak, majd a Babilóniaiaknak elárulták Júdát (Kr. e. 587) és szemet vetettek az Ígéret földjére (Ezékiel 35,10). Ezékiel és más próféták ezért prófétáltak Edóm pusztulásaról (Zsoltárok 137,7; Ézsaiás 34,5-8; Jeremiás 49,17; Ámósz 1,11-12; Abdiás 8,10). Ez be is teljesedett, és Edóm már soha nem lehetett önálló ország. Később más népek legyőzték őket, Egyiptom már nem tudott segíteni nekik az önállóságuk visszaszerzésében. A Római birodalom idején Júdea tartományához tartozott Idumea néven.
** Isten népéhez tartoznak mindazok, akiket az Isten magának választott, és akik Jézus Krisztus nevéről mindenkor vallást tesznek. Mindkettő „határait” csakis az Isten tudja. Isten valódi népe láthatatlan, de a látható népe képviseli azt. Mi azonban minden emberre csakis úgy tekinthetünk, mint Isten népére.
*** – Mi következik ebből? - Az, hogy mivel Isten maga kezeskedik népéért, ezért Isten népe a krisztusi szelídség és szeretet kockázatával élhet és szolgálhat ebben a világban; nem vág vissza, megbocsát; nem is áll ellent a gonosznak (Máté ,39); mert Isten majd igazságot szolgáltat a méltatlanságokért. - Ugyanakkor ebben a világban Isten arra is megerősíti a krisztusi embert, hogy adott pillanatban, de csak az Istentől rendelt pillanatban kötélből ostort fonjon, azaz kezébe vegye a gyeplőt, mert egyébként mindent felzabál a gonosz. A Hegyi beszéd ugyanis Isten országának alkotmánya, amely elközelített, de még nem lett teljessé. - Ez az Istentől rendelt kivétel azonban csak erősíti a krisztusi szelídséget, miközben Isten bölcsessége attól mindig megvéd, hogy a saját indulatunk alapján, de Istenre hivatkozva rendezkedjünk, és védjük a miénket és a mieinket, miközben semmink sincs, csakis az Úrban. - Aki azonban megtudja, hogy az Úr az Isten, az egyszerre minden örökség részesévé lesz, a Krisztusban (15).