előző nap
következő nap

"Íme, a te anyád!" Jn 19,16b–30

Átvették tehát Jézust, 17 ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett Koponya-helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek. 18 Ott megfeszítették őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, középen pedig Jézust. 19 Pilátus feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 20 A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, amely héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. 21 A zsidók főpapjai akkor szóltak Pilátusnak: Ne azt írd: A zsidók királya, hanem ahogyan ő mondta: A zsidók királya vagyok. 22 Pilátus így válaszolt: Amit megírtam, megírtam. 23 A katonák pedig, amikor megfeszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve. 24 Ezt mondták egymásnak: Ezt ne szakítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen! Így teljesedett be az Írás: „Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek." Ezt tették a katonák. 25 Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. 26 Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! 27 Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány. 28 Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjazom. 29 Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. 30 Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.

Óh mily búsan, sujtva állt ott/amaz asszonyok-közt-áldott, / ki Téged szült, Egyszülött! / Mily nagy gyásza volt sírása / mikor látta szent Fiát a / szívtépő kínok között!...Kútja égi szeretetnek, / engedd éreznem sebednek/mérgét: hadd sírjak veled! / Engedd, hogy a szívem égjen / Krisztus isten szerelmében, / s ő szeressen engemet! (Jacopone da Todi).

RÉ 337, MRÉ 223

„A templomon kívül, körös-körül várfal húzódott.” (Ezékiel 40,1-27) Ezékiel 40,1-27

(5) „A templomon kívül, körös-körül várfal húzódott.” (Ezékiel 40,1-27)* Az új templomról szóló látomás hirdeti, hogy Isten nem vetette el népét, hanem haza vezeti őket városukba, templomukba, gyülekezetükbe.** - Az a látomás nemcsak egy pontos tervrajz egy tényleges, majdani épületről, hanem minden elemének, építményének lehet „többre” mutató jelentése.*** - Itt minden az Isten által meghatározott rendben történik, amely a mennyei világ rendjét ábrázolja ki. Itt van mihez igazodni, van egy vitathatatlan „legfelsőbb mérce”. - A fal elválasztja egymástól a szentet és a profánt, ugyanakkor a kapuk hirdetik, hogy Isten népe nyitott, benne él a világban, de nem engedi, hogy „felzabálja” a világ. - Az új templomnak biztos az alapja, erős a fala, és nyitottak a kapui. - Ez a látomás egyben látomás Isten népéről, az egyházról, miszerint Isten mindenkor megújítja népét, úgy, hogy nem csupán leporolja a régit, hanem megeleveníti azt. Jézus Krisztus feltámadása által elevenedik meg az emberi élet, templomon belül és kívül egyaránt.****

 

* A látomás időpontja: a fogság 25. évében, Jeruzsálem eleste után 14 évvel (1). „Az év elején” nem a babiloni időszámításra vonatkozik, hanem az ősi zsidó őszi évkezdetre. Eszerint a látomás időpontja Kr. e. 573. októbere volt. Az a magas hely, ahova látomásban kerül a próféta, a Sion-hegy, itt meglátta a próféta Jeruzsálemet és a templomot (2). A próféta látja az templomot, arról pontos leírást ad, méretekkel együtt, miszerint egy könyök kb. fél méter, így a mérőnád kb. három métert jelentett. A látomás elénk tárja, tervszerű pontossággal a templom falait, három kapuját (a keleti, északi és déli kapukat), azok csarnokait, az őrszobákkal, a külső udvart a kamrákkal. Külön tanulmányt lehetne írni erről a látomásról

** Az ember idegenben értékeli igazán azt, amit otthon kapott az Úrtól, ide értve gyökereit, hitét. Isten megújuló kegyelme áldott lehetőség arra, hogy ez a hit megteljen mennyei tartalommal.

*** Ugyanakkor ezzel az értelmezéssel vigyázzunk, mert ha minden épületelembe mennyei tartalmat magyarázunk, megerőszakoljuk az Igét

**** Isten népe győztes nép, ezért itt, ebben a világban reménységgel szolgálhat, mert a győzelem már az övé.