(15) „…a templom belseje…” (Ezékiel 41,13-26) Ezékiel látomása végigvezet a templomon. A Lélek által „átmehetünk” a szentélyen (1-2), a szentek szentjén (3-4), a templom felfelé keskenyedő falába, körbefutó párkányzatába, három szinten megépített oldalfülkéken (5-11), az ezektől elkülönülő kamrákon (10), a templom nyugati hátulján épített jókora melléképületen, aminek rendeltetését nem ismerjük (12). Azt tudjuk, hogy nyugatról nem voltak kapuk.* A salamoni templomhoz hasonlítva nyoma sincs aranyozásnak, de a főbb elemek ugyanazok, arany helyett fával burkoltak.** A falakon kerúbok és pálmaágak, mint díszítések, váltakozva jelentek meg. A kerúboknak ember és oroszlánarcuk volt (17-20; 1Királyok 6,29).*** Egyszerű, de „méltó” az épület arra, hogy betöltse Isten dicsősége. Jézus Krisztus halála és feltámadása által bemehetünk a templom legbelsőbb részébe is, sőt, mi magunk lehetünk Isten dicsőségének templomává. A rozoga, düledező viskót templommá újította meg az Úr!

* Nem szükséges rekonstruálni a látomást, bár egy rajz sokat segíthetne.

** A szentély, a szentek szentje és a belső udvar csarnokai faburkolattal voltak ellátva, keskeny ablakokkal, bemélyedő keretekkel (16).

*** A szentély előtt egy faoltárt látott Ezékiel, valószínűleg az illatáldozati oltárt, vagy a szent kenyerek asztalát (21-22). A szentélynek és a szentek szentjének kétszárnyú ajtói voltak, és az ajtószárnyak mindegyike még két szárnyra volt osztva, így mindegyik ajtó valójában négy szárnyból állt (23-26).