előző nap
következő nap

„Elmegyek halászni... Mi is... veled" Jn 21,1–14

1 Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. Így jelent meg: 2 együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, Nátánaél a galileai Kánából meg Zebedeus fiai és a tanítványok közül még kettő. 3 Simon Péter így szólt hozzájuk: Elmegyek halászni. Ők erre ezt mondták: Mi is elmegyünk veled. Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. 4 Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az. 5 Jézus megkérdezte tőlük: Fiaim, nincs valami ennivalótok? Így válaszoltak neki: Nincs. 6 Ő pedig ezt mondta nekik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok. Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt. 7 Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: Az Úr az! Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felsőruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. 8 A többi tanítvány pedig a hajóval jött, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és kivonták a hálót a halakkal. 9 Amint kiszálltak a partra, parazsat láttak ott, rajta halat és még kenyeret is. 10 Jézus így szólt hozzájuk: Hozzatok a most fogott halakból! 11 Simon Péter beszállt, és kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal; és bár ilyen sok volt, nem szakadt el a háló. 12 Jézus ezt mondta nekik: Jöjjetek, egyetek! A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: Ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő. 13 Jézus tehát odament, vette a kenyeret, és odaadta nekik, ugyanúgy a halat is. 14 Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halottak közül.

„Elmegyek halászni... Mi is... veled" (3). Jézus egyszer már elhívta őket, hogy legyenek emberhalászok. De hol van most Jézus? Valamiből így is „élni kell". Visszaadjuk a megbízatást, ott folytatjuk, ahol a nagy lelkesedés előtt abbahagytuk, de elmarad az eredmény. Hajnal felé az ismeretlen vándor az ennivalóról kérdezett: – Nincsen – hangzott a szomorú válasz. – Hát vessétek ki a hálót! – A parton parázs, sült hal és hozzá kenyér várta a szárazföldre érkezőket, és a Föltámadott személyes szava: – Jöjjetek, egyetek!

RÉ 349, MRÉ 234

„…íme, az Úr dicsősége betöltötte a templomot.” (Ezékiel 43,1-12) Ezékiel 43,1-12

(5) „…íme, az Úr dicsősége betöltötte a templomot.” (Ezékiel 43,1-12) Isten dicsősége elhagyta a templomot, amikor az ítélet kiteljesedett (11,23). Most Isten dicsősége visszatér az elkészült, új templomba és betölti azt (1-4). - 1. Isten dicsőségének ragyogásában szégyenkezhetünk, mert ebben a fényességben látjuk igazán tökéletlenségünket (10-11). - 2. Isten dicsősége mintát, mértéket ad nekünk, az Őneki kedves életre, ahogy Ezékiel látomása egyértelmű mintát adott a megépítendő új templomról (10-11).* - 3. Isten dicsősége garancia arra, hogy megmaradunk az Ő közelében, és többé nem csatangolunk el onnan életveszélyes helyekre; hiszen ahogy a templomot betöltötte az Úr dicsősége, Istennek Lelke úgy tölti be népének életét, mégpedig örökre (5-9). - 4. Isten dicsősége Jézus Krisztusban jelent meg úgy, hogy azt az ember is elhordozhatta. Jézus Krisztusra tekintve azonban látjuk, hogy Isten dicsősége nem pusztító ragyogás, hanem megmentő fényesség (3; János 17,4-5).**

 

* Isten dicsőségét ábrázolja ki az új jeruzsálemi templom, amely igen szentséges terület, de Isten dicsősége bennünket, egymáshoz való viszonyunkat is, egész földi életünket „templommá akarja formálni”, azaz szentté akarja tenni: hogy a mennyei világ gazdagsága megjelenjen ebben a földi életben.

** „…mint a kis virág is magától kibomlik rá, ha csöndes fényed omlik” (165. dicséret 4. verse). Isten dicsősége, azaz mentő szeretete megjelent Jézus Krisztusban, hogy aztán ez a dicsőség láthatóvá legyen rajtunk is, mint az Ő népén.