előző nap következő nap

„Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája" Gal 1,10–24

10 Most tehát az embereket akarom meggyőzni vagy Istent? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája. 11 Tudtotokra adom, testvéreim, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől való, 12 mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam. 13 Mert hallottátok, hogyan éltem egykor a zsidóság körében, hogy féktelenül üldöztem az Isten egyházát, és pusztítottam azt. 14 És a zsidó hithűségben sok kortársamat felülmúltam népem körében, minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak. 15 De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által elhívott, 16 hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a népek között, nem tanácskoztam testtel és vérrel. 17 Nem is mentem fel Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, hanem azonnal elmentem Arábiába, azután ismét visszatértem Damaszkuszba. 18 Majd három esztendő múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig. 19 De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét. 20 Amit pedig nektek írok, íme, Isten színe előtt mondom, hogy nem hazugság. 21 Azután elmentem Szíria és Kilikia vidékére. 22 Júdea keresztyén gyülekezetei azonban személy szerint nem ismertek engem. 23 Csupán ezt hallották: „Aki egykor üldözött minket, most hirdeti azt a hitet, amelyet valamikor pusztított." 24 És dicsőítették énértem Istent.

„Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája" (10). Igénkben rákérdez az Úr arra, hogy téged mi motivál a szolgálatodban? Kinek akarsz megfelelni? Kinek az elvárása a döntő? Könnyebb helyzetben vagyok, ha azt várja el a környezetem, ami Istennek tetsző. Tudsz-e Istennek tetszően dönteni akkor is, ha mást várnak az emberek? Úrvacsorai, házassági fogadalmaink és hitvallásunk unott szólam-e a számunkra, vagy tükröződik az életünkben is?

RÉ 174, MRÉ 156

„Ha majd sorsvetéssel felosztjátok az országot…” (Ezékiel 45,1-12) Ezékiel 45,1-12

(1) „Ha majd sorsvetéssel felosztjátok az országot…” (Ezékiel 45,1-12) Isten megszabadított a „fogságból”, ettől kezdve Őneki élhetünk. A babilóniai fogság után Isten népének életében is teljesen új kezdődik, amely megmutatkozik az Ígéret földjének felosztásában (1-8), a szociális igazságosságban (9-12), valamint a lelki, istentiszteleti élet megújításában (13-25). Az egész országot újra felosztották. Ezzel is jelezve, hogy új kezdődik. Keleti-nyugati, hosszanti csíkokra osztották fel a területet, ahol a Jordán volt az egyik határ, a Földközi-tenger pedig a másik határ. Erről részletesen szólunk majd a 47. fejezetnél. Az új korszakban, Isten népe között, már ebben a világban is, igazságosságnak és méltányosságnak kell uralkodni, amiben a „fejedelmeknek” példát kellett mutatni. Elég volt mindenféle hamis súlyból és mértékből (9). A megújulás mindig itt kezdődik. Az Úr által meghatározott „súlyokra” és „mértékekre” van szükség a valódi megújuláshoz, a mi súlyozásunk, értékelésünk, mértékeink nem jók (9-12).