„Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája" Gal 1,10–24
„Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája" (10). Igénkben rákérdez az Úr arra, hogy téged mi motivál a szolgálatodban? Kinek akarsz megfelelni? Kinek az elvárása a döntő? Könnyebb helyzetben vagyok, ha azt várja el a környezetem, ami Istennek tetsző. Tudsz-e Istennek tetszően dönteni akkor is, ha mást várnak az emberek? Úrvacsorai, házassági fogadalmaink és hitvallásunk unott szólam-e a számunkra, vagy tükröződik az életünkben is?
RÉ 174, MRÉ 156
„Ha majd sorsvetéssel felosztjátok az országot…” (Ezékiel 45,1-12) Ezékiel 45,1-12
(1) „Ha majd sorsvetéssel felosztjátok az országot…” (Ezékiel 45,1-12) Isten megszabadított a „fogságból”, ettől kezdve Őneki élhetünk. A babilóniai fogság után Isten népének életében is teljesen új kezdődik, amely megmutatkozik az Ígéret földjének felosztásában (1-8), a szociális igazságosságban (9-12), valamint a lelki, istentiszteleti élet megújításában (13-25). Az egész országot újra felosztották. Ezzel is jelezve, hogy új kezdődik. Keleti-nyugati, hosszanti csíkokra osztották fel a területet, ahol a Jordán volt az egyik határ, a Földközi-tenger pedig a másik határ. Erről részletesen szólunk majd a 47. fejezetnél. Az új korszakban, Isten népe között, már ebben a világban is, igazságosságnak és méltányosságnak kell uralkodni, amiben a „fejedelmeknek” példát kellett mutatni. Elég volt mindenféle hamis súlyból és mértékből (9). A megújulás mindig itt kezdődik. Az Úr által meghatározott „súlyokra” és „mértékekre” van szükség a valódi megújuláshoz, a mi súlyozásunk, értékelésünk, mértékeink nem jók (9-12).