előző nap
következő nap

„Azután tizennégy esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe... Kinyilatkoztatástól indíttatva..." Gal 2,1–10

1 Azután tizennégy esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, és magammal vittem Tituszt is. 2 Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem fel, és eléjük tártam az evangéliumot, amelyet a népek között hirdetek, mégpedig külön a tekintélyesek elé, nehogy hiába fáradjak, és hogy eddigi fáradozásom se legyen hiábavaló. 3 Még a velem lévő Tituszt sem kényszerítette senki arra, hogy körülmetélkedjék, noha ő görög volt, 4 a befurakodott áltestvérek kedvéért sem, akik csak azért férkőztek be közénk, hogy kikémleljék szabadságunkat, amelyet Krisztus Jézusban kaptunk, és így szolgává tegyenek minket. 5 Ezeknek egy pillanatra sem engedtünk, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra. 6 Azok pedig, akik tekintélyeseknek számítanak – hogy a múltban mik voltak, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az ember személyét –, azok a tekintélyes személyek engem semmire sem köteleztek. 7 Ellenkezőleg: elismerték, hogy rám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint ahogyan Péterre a körülmetélésé. 8 Mert aki munkálkodott Péter által a körülmetéltek közötti apostolságban, az munkálkodott énáltalam is a népek között. 9 És amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, megállapodásul kezet adtak nekem és Barnabásnak, hogy mi a népekhez menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez. 10 Csak azt kérték, hogy emlékezzünk meg a szegényekről; ez az, amit én igyekeztem is megtenni.

„Azután tizennégy esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe... Kinyilatkoztatástól indíttatva..." (1–2). Hatalmas dolog, ha valaki tud tizennégy évet várni. A mi türelmünk nemhogy évekig nem tart, de percek alatt elfogy. Tudok-e a rendelt ideig (ld. Préd 3,1), a házasságkötésig várni az összeköltözéssel? Tudok-e hetekig kitartóan imádkozni egy ügyért? Vagy inkább ez az imádság jellemez: „Adj, Uram, türelmet, de azonnal!" Hiába gyors a tempónk, ha rossz az irányunk. A megfelelő helyen és időben teljesítem-e Uramtól kapott küldetésemet?

RÉ 397, MRÉ 419

„Adományként ajánljatok föl…” (Ezékiel 45,13-25) Ezékiel 45,13-25

(13) „Adományként ajánljatok föl…” (Ezékiel 45,13-25) Isten népe kötelezve volt arra, hogy meghatározott adományokat ajánljon fel a föld terméséből s az állatállományból. Ezeket az adományokat, előírt arányban, a nép fejedelmének kellett átadni. A fejedelem kötelessége volt az, hogy a templomi szolgálat feltételeit megteremtse. A fejedelem nem végzett papi teendőt, hanem csak szervezte és felügyelte a templomban folyó áldozatokat, amelyeket a papok mutattak be. A fejedelem minden ünnepen, valamint újholdkor és szombatonként gondoskodott az előírt áldozatok bemutatásáról, amelyeket a fejezet további versei, valamint a következő fejezet is felsorol. - Minden ünnep az Úrhoz visz közelebb, hogy meglássuk, miben kell változnunk, és ezeken az ünnepeken könyöröghetünk, hogy Ő változtasson rajtunk. -  Üzenetként fogalmazhatjuk meg azt is, hogy mindent Istentől kaptunk, és hálából javaink egy részét visszaadjuk Őneki; ez nem csak az Isten konkrét ügyére szánt adományokra vonatkozik, hanem arra is, ha bárkin, bármikor, lehetőségeink keretei között segítünk. Nem lehet csak önmagunknak élni.*

 

* A fejezet további részében leírt ünnepek számbavétele részben eltér a mózesi törvényekben foglaltaktól. Alapos tanulmány kimutathatja egy elemzésben ezeket a különbségeket. A fontosabb ünnepek azonban ugyanazok. Az első hónap (március-április) első és hetedik napján a szentély megtisztításáért mutattak be áldozatot, amely a mózesi törvényben az őszi, hetedik hónapban tartott nagy engesztelési ünnep állandó része volt. Emellett a páska ünnep megtartására vonatkozó rendelkezéseket olvashatjuk még itt.