előző nap
következő nap

„Ábrahám hitt Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul" Gal 3,1–18

1 Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg? 2 Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket, vagy a hit igéjének hallása alapján? 3 Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? 4 Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába. 5 Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt? 6 Így van megírva: „Ábrahám hitt Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul." 7 Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. 8 Mivel pedig előre látta az Írás, hogy Isten a népeket hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: „Általad nyer áldást a föld minden népe." 9 Eszerint a hitből valók nyernek áldást a hívő Ábrahámmal. 10 Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni." 11 Az pedig nyilvánvaló, hogy törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, mert „az igaz ember hitből fog élni". 12 A törvény pedig nem hitből van, hanem „aki cselekszi, az fog élni általa". 13 Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ" –, 14 azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a népeké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk. 15 Testvéreim, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. 16 Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak", mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak", aki a Krisztus. 17 Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet. 18 Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt Isten.

„Ábrahám hitt Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul" (6). Ábrahám elhitte, hogy Isten minden szava igaz. Te mit hiszel? A kérdés nem az, hogy hiszek-e egyáltalán, mert mindenki hisz valamiben, hanem az, hogy Istennek hiszek-e? Hiszed-e, hogy a Biblia Isten élő és ható beszéde, és minden szava igaz? Hiszed-e, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem neked is örök üdvösséget ajándékoz ingyen kegyelemből, egyedül Jézus érdeméért?

RÉ 230, MRÉ 213

„A város neve pedig ez lesz: Ott van az Úr!” (Ezékiel 48) Ezékiel 48

(35) „A város neve pedig ez lesz: Ott van az Úr!”(Ezékiel 48)* Az édeni állapot kiteljesedésének záró képe az új Jeruzsálemről szóló látomás (48,30-35).  Ez nem azt jelenti, hogy Isten országa Jeruzsálemhez, vagy bármilyen konkrét helyhez kötött, hanem azt jelenti, amit a város új neve kifejez, miszerint ott van közöttük az Úr, vagyis az édeni állapot Isten jelenlétéhez kötött. Életünk az Isten kezében áll össze értelmes egésszé, mint a fazekas kezei között a cserépedény (Jeremiás 18,6). Példával szemléltetem a gondolatot. Egy színházi előadás jut eszembe, neves színházban, neves darab, neves színészekkel. Az alkotók mindent megtettek a darab sikeréért, de ahogy haladt előre az előadás, egyre inkább esett szét. Valami hiányzott. Ezt nem csak én éreztem így. Az emberi erőlködés kevés, a menekülési kísérletek sora hiábavaló. Csak az élő Isten újjá formáló, és végleges formát adó, szerető kezei között lesz egésszé az emberi élet. Egyébként valami hiányzik, és ez elég ahhoz, hogy minden jóindulatú akarásunk ellenére is, „szétessünk”. Megváltásra van szükségünk, teljesen mindegy mikor, hol, milyen kultúrában és vallási közegben élünk (A. G. Inárritu, Bábel című filmje).

 

* Ezékiel próféta könyve olyan látomással zárul, amely megnyugtató. Fontos ezt kimondani egy hosszú, nehéz, de gyönyörűséges bibliai könyv végén, amelyben sok jogos, Isten népét megfeddő próféciát olvastunk. Most, a könyv két záró fejezetében, a 47. és 48. fejezetekben megnyugtató olvasni, hogy Isten népének jövője rendezett, Isten kezében van, és Ő visszaállítja, az Ő eredeti gondolata szerinti, édeni állapotot. Ezt fejezi ki az a kép, amelyben a templom küszöbe alól forrás fakad, és kivirágzik a pusztaság, még a Holt-tenger is meggyógyul tőle (47,1-12; Jelenések 22,1). Ugyanezt hirdeti az új ország felosztása, amikor Isten népe véglegesen birtokba veszi azt, ami az övé; itt már nincs szükség semmiféle harcra, senki legyilkolására; Isten az, aki előttük jár, és nekik ajándékozza az „országot” (47,13-48,29).