előző nap
következő nap

„Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit és nem a törvény cselekvése által..." Gal 2,15–21

15 Mi, akik zsidónak születtünk, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk, 16 tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem. 17 Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Szó sincs róla! 18 Mert ha ismét felépítem, amit leromboltam, saját magamat nyilvánítom törvényszegőnek. 19 Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. 20 Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. 21 Nem vetem el Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.

„Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit és nem a törvény cselekvése által..." (16). Az ember kísértése, hogy az üdvösségért cselekedni kell (ApCsel 16,30). Jézus egyszeri és tökéletes váltságot szerzett a Golgotán, amit nem kell és nem is lehet kiegészítenünk, Ha ez a cselekedeteinken (is) múlna, elbizakodottá tenne vagy elkeseredetté, de mindenképpen bizonytalanná. Jézus Krisztus miatt üdvbizonyosságunk lehet. Egyet tehetek: elhiszem és elfogadom, hogy rám is érvényes.

RÉ 295, MRÉ 385

„Ez lesz a határ, amelyen belül osszátok fel az országot…” (Ezékiel 47) Ezékiel 47

(13) „Ez lesz a határ, amelyen belül osszátok fel az országot…” (Ezékiel 47) Keleti-nyugati, hosszanti csíkokra osztották fel a területet, ahol a Jordán volt az egyik határ, a Földközi-tenger pedig a másik határ. - A felosztott terület közepén (48,8-22) egy 25 ezer könyök hosszú és széles négyzetet képzeljünk el,* hosszanti, kelet-nyugati „csíkozással”, alulról felfelé a cádóki papok, a léviták és a város, azaz Jeruzsálem területeként. Ebből a papok és a léviták osztályrésze 25 ezer könyök hosszú és 10 ezer könyök széles terület lett, míg a városnak 25 ezer könyök hosszú és 5 ezer könyök széles terület jutott (45,1-6). - A papok területén belül 500 könyök hosszú és széles terület el lett különítve a templom számára, amit még egy 50 könyöknyi „legelő” védett a papok területétől (45,2). A szent területet sokféle lehatárolással védték. A mi Urunk Jézus Krisztus megnyitotta az utat a szentélybe, de ez nem vezethet „a szent felszámolásához”, ahogy az ma történik.** - Ezután következett a fejedelem és az egyes törzsek „csíkozott” területe. Szép rendben mindenkinek jutott, a neki szükségesből.

 

* A könyök itt azt a mérőnádat jelentheti, amit az új templom felmérésénél is alkalmazott Ezékiel (40,5); ez hat könyök hosszú volt, tehát hatszor fél méter, azaz három méter.

** - Ezt követte a fejedelem területe kelet-nyugati irányban, 25 ezer könyök hosszú és széles területen, majd ugyanilyen méretben, „csíkozásban” következtek az egyes törzsek, a felosztásban (48,1-7; 48,23-29). A fejedelem, itt már nem király, mert az Úr a király. A fejedelem megkapta részét, azzal elégedjen meg, ne akarjon többet, hanem gondoskodjon a többiekről. A fejedelem nem veheti el többé „Nábót szőlőjét” (1Királyok 21).