előző nap
következő nap

"... hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről" Kol 1,1–8

1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola és Timóteus testvér 2 a Krisztusban megszentelt hívő testvéreknek, akik Kolosséban élnek: kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól. 3 Hálát adunk mindenkor Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, amikor értetek imádkozunk, 4 mivel hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek. 5 Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok az igazság beszédéből, az evangéliumból. 6 Mert ez hozzátok is eljutott, és ahogyan az egész világon gyümölcsöt terem és növekedik, ugyanúgy közöttetek is attól a naptól fogva, amelyen meghallottátok, és igazán megismertétek Isten kegyelmét. 7 Így tanultátok ezt Epafrásztól, szeretett szolgatársunktól, aki Krisztus hű szolgája értetek. 8 Ő hozott nekünk hírt a Lélektől kapott szeretetetekről.

A hívő élet szilárd alapja az üdvösség. Ezt nem lehet elvenni tőlünk, mert a mennyben van (5), tehát Isten ereje biztosítja a számunkra. Ennek egyenes következménye a szeretet (3), amely a krisztusi etika alapja. Terjesztéséhez hű szolgákra van szükség. Imádkozzunk azért, hogy mi is közéjük tartozhassunk. Tartsunk össze a gyülekezetben, és a gyülekezetek egymással, ahogy e néhány vers példája is mutatja. A hit neves és névtelen hirdetőire egyaránt szükség van.

RÉ 105, MRÉ 105

„A várost pedig mindenestül felperzselték…” (Józsué 6,22-27) Józsué 6,22-27

(24) „A várost pedig mindenestül felperzselték…” (Józsué 6,22-27) Nehéz itt jól, bármit is mondani.* Józsué joggal hivatkozhat Istenre; mi nem tehetjük, ha „kard” van a kezünkben, mert mi Jézus Krisztusban minden lényegi kijelentés birtokában vagyunk. Ám még mindig nyitott a kérdés, hogy a mai „barbárokat”, - akikből van bőven, bennünk is, közöttünk is, távolabb is, a világban mindenhol, - hogyan állíthatjuk meg; mert egyébként ez a mindenkori testi-lelki-szellemi barbárság „honfoglal” el mindent. Józsué könyve aktuálisabb, mint valaha, amennyiben helyesen, nem „kegyesen” és nem hitetlenül, hanem „ihletetten” látjuk a könyv olvasása során felvetett problémákat, és nem hivatkozunk addig Istenre, amíg el nem fogadtuk a krisztusi választ. Őnélküle mindig csak honfoglalás folyik itt, mert mindnyájan a magunk terét akarjuk ebben a világban.**

 

* Egyedül a parázna Ráháb és háza népe menekülhetett meg, aki segítette a korábbi „kémeket” (2,14). Őket kihozták a városból (22-25), meg az arany, ezüst, réz és vastárgyakat, az Úr háza számára (24), nem maguknak (!), mielőtt felperzselték a várost (24). Az Úr Józsuéval volt mindebben (27). 

- Jézus Krisztusban semleges kérdés, hogy emberileg jogos, vagy jogtalan, bármi is, ami kardot adna a kezünkbe, vagy mozduló ökölbe szorítaná kézfejünket, szó szerint, vagy átvitt értelemben.

** Istenre hivatkozva „teret nyerni” magunknak, ez a leggyalázatosabb megoldás. Akkor, ha majd nem csak te akarsz „teret”, hanem hagysz teret a másiknak, még a barbár visszaélés kockázatával is, akkor kezdhetsz Istenre hivatkozni. Ekkor kezdődhetne valami egészen új, amiben Isten eredetei szándéka szerint kibomlana az emberi élet. Isten azért választotta ki népét, hogy általa, ez legyen a világ rendje.