előző nap
következő nap

"A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el" Gal 6

1 Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél! 2 Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét. 3 Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. 4 Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. 5 Mert mindenki a maga terhét hordozza. 6 Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját. 7 Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: 8 mert aki a maga testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. 9 A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. 10 Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben. 11 Nézzétek, mekkora betűkkel írok nektek a saját kezemmel! 12 Akik testi értelemben akarnak tetszést aratni, azok kényszerítenek titeket arra, hogy körülmetélkedjetek, csak azért, hogy Krisztus keresztjéért ne üldözzék őket. 13 Mert akik körülmetélkednek, maguk sem tartják meg a törvényt, hanem azért akarják a ti körülmetélkedéseteket, hogy a ti testetekkel dicsekedhessenek. 14 Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára. 15 Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés. 16 Békesség és irgalmasság mindazoknak, akik e szabály szerint élnek, és Isten Izráelének! 17 Ezentúl senki se okozzon nekem fájdalmat, mert én Jézus bélyegeit hordozom a testemen! 18 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel, testvéreim. Ámen.

Nem vagyunk tökéletesek, de törekednünk kell rá. A teher: a visszahúzó emberi természet. Felelősek vagyunk egymásért (2), de végső fokon mindenkinek magának kell legyőznie a benne lévő rosszat (5). A földi élet véges, jól ki kell használnunk, mert a végén el kell számolnunk (6–10). A szabad élet állandó erőfeszítés. Krisztust megfeszítették értünk, ezért tudunk mi is elszakadni a múltunktól (14), és Isten dicsőségére élni. A törvény helyett az új teremtés szabályát kaptuk (15–16).

RÉ 466, MRÉ 471

„Ekkor azt mondta az Úr Józsuénak: Lásd, a kezedbe adom Jerikót…” (Józsué 6,1-21) Józsué 6,1-21

(2) „Ekkor azt mondta az Úr Józsuénak: Lásd, a kezedbe adom Jerikót…” (Józsué 6,1-21) Itt az Úr cselekszik!* De miután összedőlt Jerikó, Isten népe mégiscsak öl.** Az isteni kijelentés ama korában a kivont kard volt az eszköz, hogy Isten akarata érvényesüljön, amely a Megváltó érkezését, és annak megváltó szeretetét akarja munkálni. Jézus Krisztus után mi többé „kivont karddal” nem állhatunk elő (Lukács 22,47-52); - meggyőződésem, más kultúrák sem tehetnék; - de az sem megengedhető, hogy Isten népe, akár „lelki karddal is”, megfélemlítsen másokat (1). Amennyiben Isten félemlít meg valakit, akár hűséges prófétai szolgálatunk által; az egészen más! A másik embert vagy „simogatod”, vagy te magad pusztulsz bele abba, hogy a másikat „megütöd”, noha ő az elszenvedője. Isten munkál; Jézus Krisztusban munkál igazán; minden korábbi „eszköz”, a krisztusinak csak előkészítése, a kor gyarló viszonyait felhasználva. De nincs más „eszköz”, csak a krisztusi! Az már egy másik, nagy kérdés: hogyan érvényesül ez a krisztusi út, a „mai, modern, honfoglaló barbárságok” rengetegében?


* Ez döntő az igeszakasz megértésében (2). A város emberi erővel bevehetetlen (1); még felkészült, felszerelt, szervezett hadsereg is tehetetlenül állt volna „Jerikó falai” alatt. Isten az, aki népének kezébe adta a várost (16). Ők csak engedelmesen körbejárták, hét napon át Jerikó falait, az Úr rendelkezése szerint; - és összeomlott Jerikó (3-16).

** A probléma ott kezdődik, amikor Isten parancsot ad minden városlakó kiirtására; mindenkinek vesznie kell, senkit nem érinthetnek, csak a kardjaikkal; semmiféle kincset nem vehetnek magukhoz, mert az Úr házát illeti az (18-19). Merjük most „kívülről” nézni ezt az igeszakaszt, eltekintve a „hagyományos válaszainktól”, amelyeket később majd még érintek. A „teológiátlan kérdésfelvetés” azért nélkülözhetetlen, mert ez a könyv sokak számára ma is taszító; ezzel szembe kell néznünk. Még akkor is, ha kétségtelenül vannak olyan helyzetek, amikor, ha én nem lépek, a másik barbarizmusa áttapos rajtam és a rám bízottakon. Ne felejtsük el, nemcsak Isten népe, hanem az ott lakók sem voltak „angyalok”.