előző nap
következő nap

„Ezért fáradozom én is, és küzdök..." Kol 1,24–29

24 Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testemben betöltöm mindazt, ami Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház. 25 Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek Isten igéjét, 26 azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, 27 akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag e titok dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. 28 Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztusban. 29 Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem.

„Ezért fáradozom én is, és küzdök..." (29). Agónia: haldoklás, küzdelem az életért. Pál apostol ezzel a szóval nagyon plasztikusan fejezi ki azt, hogy ő azért küzd, hogy akik Jézust megismerve megkapták az örök életet, tökéletességre jussanak. Az apostolnak a másik a fontos, az embertárs. Merjünk mi is imádságban, igehirdetés által, jó cselekedetben azért küzdeni, hogy az emberek Krisztus ismeretére jussanak. Nincs más lehetőség a megmenekülésre.

RÉ 301, MRÉ 189

„…Izráel teljesen lemészárolta Aj összes lakosát…” (Józsué 8,1-29) Józsué 8,1-29

(24) „…Izráel teljesen lemészárolta Aj összes lakosát…” (Józsué 8,1-29) Józsué azt a parancsot kapta, hogy a következő várossal, azaz Aj városával ugyanúgy bánjon, mint Jerikóval bánt (2). Ehhez bátorítást is kap az Úrtól: ne féljen, és ne rettegjen, mert az Úr most már kezébe adja a várost (7). Még az emberi lelemény is, amely segített bevenni a várost, az Úr „ötlete" volt (3-7). Ezt soha ne felejtsük el, ha azt gondoljuk, hogy mi voltunk okosak vagy „kreatívak”. Ennek ellenére döbbenetes olvasni ugyanazt, miszerint Izrael teljesen lemészárolta Aj összes lakosát (24-29). Ezt az üzenetet átvitten (allegorikusan) is értelmezhetjük, miszerint teljesen szakítani kell a régivel, mert az felzabál bennünket. Ez az allegorikus értelmezés azonban kevés. Ezért újból hangsúlyozzuk, hogy Isten teljes kijelentésére, azaz Jézus Krisztusra tekintsünk. Abban a korban, abban a kultúrában így érvényesült Isten kijelentése, mert Isten a kijelentésében is alkalmazkodott az adott kor emberéhez. Ez is a „testet öltés titka", azért, hogy a teljes kijelentés Jézus Krisztusban, a kellő időben, a miénk lehessen. Őbenne már nemcsak szó szerint tilos ölni, hanem még a felebarátunk által táplált bántó indulat is Isten dicsőségét sérti. Isten ugyanis életbarát és emberbarát.