"... eljussanak a teljes megértés egész gazdagságára" Kol 2,1–15
A mai szakaszunk erről beszél: Jézus Krisztus ismeretében előrehaladunk, miközben benne „gyökerezünk" és „épülünk". A fa és az épület képe van előttünk. Ahogyan egyre jobban megismerjük, kicsoda a mi Urunk, hitünkben épülhetünk, gyógyulhatnak a kapcsolataink: feleségünkkel, férjünkkel, gyerekeinkkel, rokonainkkal, munkahelyen a főnökünkkel, kollégáinkkal. Az apostol bátorítását kövessük ma is!
RÉ 164, MRÉ 151
„…oltárt épített Józsué az Úrnak…” (Józsué 8,30-35) Józsué 8,30-35
(30) „…oltárt épített Józsué az Úrnak…” (Józsué 8,30-35) Ma is kínzó a kérdés, amely továbbra is előttünk áll: mit jelent a „másik orcát is odatartó” szelídség a gyakorlatban (Máté 5,21-26)? A „bűn rontotta világ” ma is keresztre viszi azt, aki szeret, hiszen az emberi barbárság határtalan. Ez a kiáltó ellentmondás ott feszül a mai Igében. Amikor a város kiirtása után oltárt állítottak Isten népének tagjai az Ébál hegyén, ahol felolvasták Mózes törvényét, benne a Tízparancsolatot, eközben úgy adtak hálát Istennek, hogy kezükhöz vér tapadt. Megváltásra van szükségünk. A törvénynek ugyanis csak az átkát tapasztalhatjuk meg ebben a világban (34), hiszen tökéletesen azt nem tudjuk teljesíteni. Jézus Krisztusban azonban kitárul az áldás, a megoldás, a megváltás.