„...öltsetek magatokra..." Kol 3,5–11
„Öljétek meg..." (5) – „...öltsetek magatokra..." (12). Komolyan vesszük-e, hogy Isten szent? Sokat hallunk erről, de higgyük is el! Ha elhisszük, akkor az ige parancsát könnyen tudjuk teljesíteni: öljük meg mindazt, ami bennünk tisztátalanság. Ha ez megtörtént, akkor az új élet jellemzői is megjelennek bennünk. Az apostol szerint folyamatosan történik a megújulásunk. Kész vagy-e ma is megújulni?
RÉ 213, MRÉ 306
„Azután levágta őket Józsué, megölte, és felakasztotta őket öt fára…” (Józsué 10,1-27) Józsué 10,1-27
(26) „Azután levágta őket Józsué, megölte, és felakasztotta őket öt fára…” (Józsué 10,1-27) Józsué könyve nehéz könyv. Azon belül a most soron következő szakaszok a könyvön belül is a legnehezebbek. Sok magyarázatot elolvastam már ezekhez, régóta izgatnak az itt olvasható fejezetek; mi az a helyes írásmagyarázati elv, amit itt felvállalhatunk? Ezeket vesszük most néhány napon át sorra. – E nehéz részek egyik magyarázati módja. Vannak bőven olyan magyarázatok, amelyek a legkönnyebb utat választják, egyszerűen újramondják az eseményeket, tömörítve, érthetőbben összefoglalva, tagolva, strukturálva az igeszakaszt, kortörténeti, vallástörténeti eligazítást adva arról az öt „emóri” városállamról, akik szövetkeztek a gibeóni városállam ellen, mert azok Izráel mellé álltak és így félelmetesnek tűnt az egységük. Leírják azt, hogy ezek a városállamok 50 km-es körzetnyi távolságban álltak Jeruzsálemhez képest. A nap és hold megállására, az öldöklés végéig, azt a magyarázatot adják, hogy a pogány népek istenként tisztelték a napot és a holdat, és most ezek a pogány népek tehetetlen bálványisteneik szeme láttára pusztulnak el, mert egyedül Isten az Úr.