"Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!" Kol 3,1–4
Henri Nouwen írja: „Újra meg újra a »nem idetartozást« kell választanom, hogy »oda« tartozzak, s a nem »lentről valóságot«, hogy fentről való lehessek." Mindennapos kihívás ez számunkra, hogy a felmagasztalt Krisztus felől lássuk életünk eseményeit, emberi kapcsolatainkat. Így sok dolog átértékelődik, új megvilágításba kerül. Minden a helyes, isteni nézőpont kérdése. Kérjük, mert ha ez megvan, akkor felszabadulunk.
RÉ 348, MRÉ 238
„Miért csaltatok meg bennünket?” (Józsué 9,16-27) Józsué 9,16-27
(22) „Miért csaltatok meg bennünket?” (Józsué 9,16-27)* A mozikban látható mostanában egy film, amely arról szól, hogy valaki boldog házasságban él, neveli a gyermekeit, ám egy fogadáson meglát egy gyönyörű nőt, aki szintén nyitottnak mutatkozik felé. Ettől kezdve gyötrelmeket élnek át mindketten, hogy hogyan tovább. A film vége zseniális, szinte igei üzenetű, mert a filmben a valóság és a fantázia keveredik, és a végén kiderül, hogy a gyönyörű hölgyet csak meglátta, egy pillantás volt az egész, de aztán valaki más félrehívta, és igazából soha, még nem is beszélgettek egymással. Maga az egész film egy pillanat elgondolásának a kibontása volt, ami a valóságban soha nem történt meg. Ez egy kegyelmi állapot, amely hűségben tart, házasságban, feladatban, hitben. Ez a kegyelmi állapot mindig konkrét történésekben, a kísértésekben pedig „radikális” döntésekben mutatkozik meg. Isten segítségével, még ha át is repül a fejünk fölött a madár, nem engedhetjük, hogy fészket rakjon a fejünkre (Luther Márton). A gibeóniakról, de az Ákánról szóló történet is (7,10-26) az Isten melletti konkrét, lényegi helyzetekben radikális döntés fontosságát hirdeti meg előttünk. Az Isten parancsai melletti konkrét döntések mindig az életet szolgálják, az élet kiteljesedését, mert Isten mindig jót akar nekünk. Érhetnek bennünket kudarcok, de: Urunk, a lényegi döntéseinkben tégy bennünket mindig szilárddá, és kudarcaink is ahhoz segítsenek bennünket, hogy ezért a szilárdságért könyöröghessünk.
* Kiderült a gibeóniak ravaszsága, az, hogy valójában ott laknak „közöttük”, de féltették az életüket, harcolni sem volt elég erejük, ezért szedték rá Isten népét. Ugyanakkor Isten népe is hibázott, mert nem kérdezték meg az Urat, hanem azonnal, „zsigerből”, érzéseikre és érdekeikre hallgatva döntöttek: jók lesznek ezek a gibeóniak szolgáknak; végül azok is maradtak a gibeóniak (27). De többről van itt szó. Miért kell radikálisan szakítani azokkal, akik korábban ott éltek, mégpedig ilyen rettenetes módon? A „rettenetes módra” már adtunk magyarázatot az előző héten, de a radikalitás magyarázatával még adósak vagyunk. A mai igemagyarázat erre tesz kísérletet.