„Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek..." Kol 3,18–4,1
3,18 Ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. 19 Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. 20 Ti, gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. 21 Ti, apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek. 22 Ti, szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. 23 Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, 24 tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok! 25 Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás. 4,1 Ti, urak, adjátok meg szolgáitoknak azt, ami igazságos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben.
„Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek..." (23) Pál apostol idején hierarchikus kapcsolatban éltek az emberek a házasságban, a szülő–gyermek kapcsolatban, illetve az urak és szolgák (mai viszonyok között a vezetők és beosztottaik) viszonyában. A kulcsszó akkor az engedelmesség volt. Ma a demokratikus viszonyok között a kölcsönösség a kulcsszavunk, de harcolunk, hogy kié legyen az utolsó szó. Ki engedelmeskedjen kinek? A keresztyén szabály: magatartásunk ne arra válaszoljon, amit az emberek tesznek velünk – jót vagy rosszat –, hanem arra, amit Isten tett értünk. Mintha Istennek tennénk, úgy engedjünk egymásnak.
RÉ 195, MRÉ 170
„…senkit sem hagytak elmenekülni.” (Józsué 11,1-9) Józsué 11,1-9
(9) „…senkit sem hagytak elmenekülni.” (Józsué 11,1-9) Mint a déli országrész királyai, az északiak is szövetkeztek Izráel ellen (4), akik közülük sem hagytak életben senkit (9).* - E nehéz részek harmadik magyarázati módja. Vannak olyan magyarázatok, amelyek rámutatnak arra, hogy itt olyan öldöklés történik, amelyben nincs irgalom, sőt rettenetesen kegyetlen; mindent kiirt, amíg az övé nem lesz az, ami eddig a másiké volt. Felteszik a kérdést, még ószövetségi értelemben is, Isten nevében lehetséges ilyen; nemcsak Isten nevével való takarózásról van itt szó? Még az előző fejezetben részletesen hallunk a kegyetlenkedések részleteiről. Miután mindenkit kiirtottak, az öt királyt barlangba rekesztették, siralomházba rettegtették őket, majd nyakukra tiporva megalázták, megkínozták őket, aztán megölték valamennyit, és elrettentésül felakasztották őket közszemlére. Merjen csak valaki Isten népére és szövetségeseire kezet emelni (10, 22-27).** – Egy bizonyos, Isten ígérete több, mint az ellenség túlereje (4). Az Úr harcol népéért (6).
* A középső országrész elfoglalásáról alig szól Józsué könyve, ezt a felsorolt tájegységekből tudjuk (10,40-414; 11,2-3). - A váratlan támadás miatt az északi őslakosok szövetsége nem is jut odáig, hogy haderejüket bevessék; Isten népének pedig nem kell haderő, mert az Úr harcol értük (6).
** Egészen radikális megnyilatkozások is olvashatók itt: az olyan Isten, aki megállítja a napot, amíg minden ellenségét ki nem írtja, az nem az én Istenem.