„Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek!" Kol 4,2–6
„Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek!" (2). Az az imádság, amelyik önmagával van tele, hamar elfárad, de amelyik számon tartja Isten csodáit és ajándékait, válasz Isten szeretetére, ezért örömteli és hálás. Ha nincs is azonnal felelet kéréseinkre, legyünk kitartóak! Kérdezz és kérd, hogy megérthesd Isten akaratát! Az éberség nem álmatlanság, gyanakvás vagy nyugtalanság, hanem figyelem, a lélek készsége: ha szól az Isten, legyen nyitva a szíved!
RÉ 5, MRÉ 5
„Csak az embereket hányták kardélre, amíg mindenkit ki nem pusztítottak.” (Józsué 11,10-23) Józsué 11,10-23
(14) „Csak az embereket hányták kardélre, amíg mindenkit ki nem pusztítottak.” (Józsué 11,10-23) Summázva: minden zsákmány Izráelé lett (14), de senki emberfián nem könyörültek. - E nehéz részek negyedik magyarázati módja felveti a kérdést, hogy az eddig említett magyarázati módok közül melyik a helyes? Itt mondjuk ki, hogy egyik sem helyes. Ezekkel ellentétben szögezzük le: Isten szuverén Úr, mindent megtehet, mindent jól tesz, mert Ő mindent nagyobb összefüggésekben lát. Ővele nem vitatkozhatunk. Isten az, aki öl, de azért, hogy megelevenítsen. Megnyugtató, hogy az Ige itt többször hangsúlyozza, hogy valójában itt Isten cselekszik, és nem az Ő népének indulata. Egyébként Isten népének nem lenne mentsége, ha saját hatalmuk és indulatuk tombolása, ráadásul Istenre hivatkozva történne. Ha öl is, ha megítél is az Úr, azért teszi, hogy végül megelevenítsen. A feltámadott Jézus Krisztus ad magyarázatot minderre. Isten Őt ölte meg, hogy minket megelevenítsen. Sok szenvedésen át vezetett az út a végső kijelentésig; de ettől kezdve már nem lehet „öldökölve” megoldani dolgainkat. Viszont sok szenvedés árán lehet eljutni eddig a felismerésig, hiszen valójában meg kell halnunk, meg kell öldökölnünk önmagunkat, hogy Isten megelevenítsen minket. Halál nélkül nincs feltámadás (Galata 2,19).