előző nap
következő nap

„...az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj" 1Thessz 5,1–11

1 Ennek idejéről és órájáról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, 2 mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. 3 Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra, és nem fognak megmenekülni. 4 Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. 5 Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. 6 Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok! 7 Mert akik alszanak, éjjel alszanak, és akik megrészegednek, éjjel részegednek meg. 8 Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot, az üdvösség reménységét. 9 Mert Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, 10 aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk. 11 Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.
„...az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj" (2). Sokakat megkísért a kíváncsiság: Mikor? Az ember újra és újra belelátja – mert bele akarja látni – a történelembe és személyes életének eseményeibe az „idők jeleit". Pedig nem tudhatunk többet, mint hogy hirtelen és váratlanul fog eljönni. Spekuláció helyett két dologra van szükségünk: éberségre és józanságra.

RÉ 367, MRÉ 376

„…hadd meneküljön oda a gyilkos…” (Józsué 20) Józsué 20

(3) „…hadd meneküljön oda a gyilkos…” (Józsué 20) Menedékre van szükségünk. Ez az ember alapállapota. Isten népe ugyanúgy menedékre szorul, mint bárki más, a különbség csupán annyi, hogy Isten népe tudja, hogy van menedék. Ez a menedék Isten kegyelmes szeretete. A menedékvárosok kijelölése Isten megmenekítő szeretetét hirdeti, valamint az emberi élet szentségét, egy olyan korban, ahol a vérbosszú legitim törvény volt, amelyet a legközelebbi rokonnak kellett elvégezni, ha a családjában valakit megöltek (4).* Ezek a városok azonban, egy ottani eljárás után, azoknak biztosítottak védelmet, akik akaratukon kívül ölték meg embertársukat, hiszen a vérbosszú rájuk is vonatkozott volna (4-6). A menedékváros menedéket, életben maradást jelentett, de ugyanakkor mégis bezártságot. Ebben a világban még a menedék is valójában rabság, a hívő ember azonban a „rabságot” is üdvösséges szabadságként élheti meg. Odaát majd az Istennek kedves szabadság teljesedik ki rajtunk, annak minden veszélye nélkül, ugyanakkor annak minden áldásával. Isten népe a leginkább rászorul a menedékre, ez Józsué könyvében egyértelműen kiderül, hiszen ők „szándékosan öltek”, ezért Isten népén, rajtunk csak a legnagyobb menedék, Jézus Krisztus segíthetett. Csak Jézus Krisztusban van védelmünk, csak Őbenne tudunk „jók” lenni; Őrajta kívül, még Őt emlegetve is rombolunk, és nem építünk.**

 

* A Tízparancsolat után az első rendeletek egyike foglakozott már a menedékvárosok kijelölésével (2Mózes 21,12-13). Ezek a városok azonban egy ottani eljárás után azoknak biztosítottak védelmet, akik akaratukon kívül ölték meg embertársukat, hiszen a vérbosszú rájuk is vonatkozott volna (4-6). Az akkori főpap halála után évülhetett el ez a gyilkosság, és ezután biztonsággal kijöhetett a menedékvárosból az érintett (6).

** Áldott védelem tehát a mi Urunk, áldott rabság Őbenne lenni, és ez még mások számára is védelem. Nincs ugyanis visszataszítóbb annál, mint amikor valaki az Isten nevében bánt, rombol, pusztít.