előző nap
következő nap

„...tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát..." 1Thessz 4,9–18

9 A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre, 10 és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Makedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben, 11 és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek. 12 A kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire. 13 Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. 14 Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. 15 Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. 16 Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, 17 azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. 18 Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel!

„...tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát..." (11). Sok beszédnek sok az alja
– mondja a népnyelv. Magyarán kevesebb szöveg és több teljesítmény kellene. Az életünk, a tetteink, a megcselekedett vagy elmulasztott dolgaink sokkal világosabban „beszélnek", mint a szavaink. Sőt azok adnak tartalmat és súlyt a beszédünknek. Aki teszi a maga dolgát, annak becsülete van.

RÉ 409, MRÉ 324

„De Dán fiai elvesztették területüket…” (Józsué 19) Józsué 19

(47) „De Dán fiai elvesztették területüket…” (Józsué 19) Lehetséges olyan, hogy Isten valamit nekünk ígért, és azt mégis elveszítjük? Ebben a világban az ember legnagyobb nyomorúsága, hogy egy ideig lehet csak a miénk valami, nekünk pedig el kell engedni azt, amit az Isten kivesz a kezünkből. Teológiailag úgy is megfogalmazhatjuk a fenti sorokat, hogy Isten jogos büntetése rajtunk az, hogy csak egy ideig miénk valami, mert a bűn zsoldja a halál (Róma 6,23), vagyis nincs itt nekünk maradandó városunk (Zsidókhoz írt levél 13,14). Isten eredeti gondolata azonban az élet, és nem a halál, ezért küldte el Jézus Krisztust, hogy feltámadása által visszaadja nekünk az élet teljességét, az üdvösséget, amit viszont nem vehetnek el tőlünk soha (Róma 8,38-39). A mai Ige leírja a maradék hét törzs területét az Ígéret földjén. Dán törzsének területéről azt olvassuk, hogy ők elvesztették területüket (40-47), de nem végleg, hiszen északon újabb várost kaptak (47-48).* Ebben a világban nincsenek kész dolgok, csupa mozgás minden. Odaát érnek be azok a gyümölcsök, amelyeket itt, az Isten színe előtt érleltünk.

 

* A leírásból úgy tűnik, hogy Dán törzsének jutott a legkisebb terület, ezért az igeszakasz Dán törzsének határait nem is határozza meg, hanem csupán tizenhét várost sorol fel, amelyek Dán törzsének jutottak. Ezek szerint Dán törzsének eredeti területe a legkisebb lehetett. Valahol délen Júda, Benjámin és Efraim törzsével határosan. Később azonban Dán területét elvették az emóriak (Bírák 1,34). Ekkor a törzs legnagyobb része messze északra vándorolt, megtámadta Lesem városát, és ott telepedett le, Naftáli törzsének szomszédságában.