„Énók az Istennel járt..." 1Móz 5,1–6,8
5,1 Ez Ádám nemzetségének könyve. Amikor Isten megteremtette az embert, Istenhez hasonlóvá alkotta. 2 Férfivá és nővé teremtette, megáldotta, és embernek nevezte őket teremtésük napján. 3 Ádám százharminc éves volt, amikor fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására, és elnevezte Sétnek. 4 Sét születése után Ádám nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 5 Ádám teljes életkora tehát kilencszázharminc év volt, amikor meghalt. 6 Sét százöt éves volt, amikor Enóst nemzette. 7 Enós születése után Sét nyolcszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 8 Sét teljes életkora tehát kilencszáztizenkét év volt, amikor meghalt. 9 Enós kilencvenéves volt, amikor Kénánt nemzette. 10 Kénán születése után Enós nyolcszáztizenöt évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 11 Enós teljes életkora tehát kilencszázöt év volt, amikor meghalt. 12 Kénán hetvenéves volt, amikor Mahalalélt nemzette. 13 Mahalalél születése után Kénán nyolcszáznegyven évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 14 Kénán teljes életkora tehát kilencszáztíz év volt, amikor meghalt. 15 Mahalalél hatvanöt éves volt, amikor Jeredet nemzette. 16 Jered születése után Mahalalél nyolcszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 17 Mahalalél teljes életkora tehát nyolcszázkilencvenöt év volt, amikor meghalt. 18 Jered százhatvankét éves volt, amikor Énókot nemzette. 19 Énók születése után Jered nyolcszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 20 Jered teljes életkora tehát kilencszázhatvankét év volt, amikor meghalt. 21 Énók hatvanöt éves volt, amikor Metúselahot nemzette. 22 Énók az Istennel járt, Metúselah születése után háromszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 23 Énók teljes életkora tehát háromszázhatvanöt év volt. 24 Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert Isten magához vette őt. 25 Metúselah száznyolcvanhét éves volt, amikor Lámeket nemzette. 26 Lámek születése után Metúselah hétszáznyolcvankét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 27 Metúselah teljes életkora tehát kilencszázhatvankilenc év volt, amikor meghalt. 28 Lámek száznyolcvankét éves volt, amikor fiút nemzett. 29 Nóénak nevezte el, és ezt mondta: Ő vigasztal meg bennünket kezünk fáradságos munkájában a termőföldön, amelyet megátkozott az Úr. * 30 Nóé születése után Lámek ötszázkilencvenöt évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat; 31 Lámek teljes életkora tehát hétszázhetvenhét év volt, amikor meghalt. 32 Nóé ötszáz éves volt, amikor fiakat nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet.
6,1 Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, 2 látták az istenfiak, hogy szépek az emberek leányai, ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiválasztottak maguknak. 3 Akkor ezt mondta az Úr: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test! Legyen az életkora százhúsz esztendő! 4 Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik – sőt még azután is –, óriások éltek a földön. Ők voltak az ősidők nagy hírű vitézei. 5 Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, 6 megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. 7 Azért ezt mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt a szárazföldi állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy megalkottam őket. 8 De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt.
„Énók az Istennel járt..." (24). Földi viszonylatban sem mindegy, hogy kivel „járunk", mivel ez kihatással van a saját életünkre és másokéra is. Énók utódját a leghosszabb földi élettel áldotta meg az Úr. A legnagyobb bizonyosság azonban az volt, hogy ő „Isten szemében kedves" (Zsid 11,5). Mivel Isten lénye a szeretet, vele járni nem más, mint szeretetben élni (Ef 5,2). Ez lehet a leggazdagabb életprogram számunkra is, és a boldog élet titka.
RÉ 189 MRÉ 245
„…ez az amiről Jóel így prófétál.” (Apostolok cselekedetei 2,14-36) Apostolok cselekedetei 2,14-36
(16) „…ez az amiről Jóel így prófétál.” (Apostolok cselekedetei 2,14-36) Jézus Krisztus beszédének is volt textusa az Ószövetségből, mint akkori Bibliájukból, amit a názáreti zsinagógában magára vonatkoztatott. Péter apostol is így járt el, amikor Jóel próféta könyve alapján (Jóel 3,1-5), szólt az Úr napjáról (16-21), és azt a meghalt és feltámadott Jézus Krisztusra alkalmazta (22-24). Ez az írásmagyarázati mód megismétlődik újra, mert ismét egy ószövetségi szakaszt (Zsoltárok 16,8-11) idézett Péter (25-28), ami a magyarázat szerint szintén a meghalt és feltámadott Jézus Krisztusban lett valóssággá (29-36). Az utolsó napokban Isten kitölti Lelkét, hogy az Írásokban meglássuk Jézus Krisztust, és Őbenne a megígért szabadítót. Az utolsó napok tehát elkezdődtek, - Jézus Krisztus visszajöveteléig tartanak.*
___
* Isten kitölti Lelkét, visszavonhatatlanul, minden halandóra; ez nem azt jelenti hogy mindenkire, hanem azt, hogy a társadalmi, vagy bármiféle evilági státusz nem lehet akadálya a Szentlélek ajándékának; de ez továbbra is a szuverén Isten ajándéka. Ugyanakkor sem a nem, fiaitok, lányaitok; - sem a rang, szolgáitok és szolgálólányaitok; - sem a kor, ifjaitok és véneitek; nem lehet akadálya a Lélek ajándékának. Az Úr nem úgy rangsorol, ahogy mi. Akik pedig kapták az Isten Lelkét, azok prófétákká lesznek, látásokat látnak, álmokat álmodnak, csodákat és jeleket tesznek. Ezek mind egyet jelentenek: Isten ismeretét, a Jézus Krisztus által, amit a Szentlélek gyújt meg, az evangélium Igéjével (Luther). Valóban az szól jót és jól, az lát, az álmodhat eséllyel, az tehet a lehetetlenség konok fala ellenére is csodákat, aki Jézus Krisztusban hisz. Jézus Krisztus eljövetele tehát az utolsó idők kezdete, egyrészt úgy, hogy akik kapták a Lelkét, látják az Urat. Ugyanakkor úgy is megkezdődtek az utolsó idők, hogy noha fenn jeleket láthatnánk, sokan mégiscsak a földre tekintenek, ahol lenn, vér, tűz, füstfelleg, sötétség tapasztalható; mert a bűn miatt megbomlott a világ, a társadalom, a közösség, az egyes ember egyensúlya. Ez számos történésben igazolt ma is. Aki segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül (21). Aki kapta a Lelket, az kiált, segítségért kiált, az Úrhoz.