előző nap
következő nap

„Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról..." 1Móz 8

1 Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról a vadállatokról és jószágokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett. 2 Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; nem esett több eső az égből. 3 Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz. 4 A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegységben. 5 A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai. 6 Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált, 7 és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült és visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről. 8 Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről. 9 De a galamb nem tudott leszállni, ezért visszatért hozzá a bárkába. Víz borította ugyanis az egész földet. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába. 10 Várakozott még újabb hét napig, és ismét kiengedte a galambot a bárkából. 11 Estére megjött hozzá a galamb, és íme, már egy leszakított olajág volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy leapadt a víz a földről. 12 Várakozott még újabb hét napig, és kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza hozzá. 13 A hatszázegyedik esztendőben az első hónap első napjára fölszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé eltávolította a bárka fedelét, és látta, hogy már fölszáradt a föld. 14 A második hónap huszonhetedik napjára felszikkadt a föld. 15 Ekkor így szólt Isten Nóéhoz: 16 Jöjj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt! 17 Mindenféle élőlényt, amely csak veled van: madarat, szárazföldi állatot és minden földi csúszómászót hozz ki magaddal, hadd nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön! 18 Kijött tehát Nóé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt. 19 Minden élőlény, minden csúszómászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, csoportonként kijött a bárkából. 20 Azután oltárt épített Nóé az Úrnak, majd vett minden tiszta szárazföldi állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatot mutatott be az oltáron. 21 Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem. 22 Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.

„Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról..." (1). Hányszor megfeledkezünk Istenről, pedig az ő választottai vagyunk! Ő azonban nem így érez irántunk, igéjéből tudhatjuk ezt (Ézs 49,15). Nóé története a megmentő Istenről szól. Az Úr gondoskodott a bárkáról, amely a megtartatást jelentette. Az Újszövetségben pedig Fia által szerezte meg szabadulásunkat. Áldott legyen az ő szent neve!

RÉ 40 MRÉ 40

„…sok csoda és jel történt.” (Apostolok cselekedetei 2,42-47) Apostolok cselekedetei 2,42-47

(43) „…sok csoda és jel történt.” (Apostolok cselekedetei 2,42-47) Ez az igeszakasz az első gyülekezet leírása. Ebből megtudjuk, hogy az első gyülekezetben mindannyian, rendszeresen, kitartóan részt vettek az alkalmakon, amely a tanításból, a kenyér megtöréséből és az imádságból állt (42). Isten ereje megmutatkozott a gyülekezet által, abban a világban, ahol éltek, hiszen általuk sok jel történt. Sok jel történik ma is, csak legyen szemünk, hogy ezeket észrevegyük. Mi mindig számokban mérünk, sokszor statisztikákból indulunk ki, és gyakran panaszkodunk Jézus Krisztus ügyének állása miatt, pedig ma is munkál az Úr, Igéje és Lelke által; de ezt minden korban más módon teszi. Vegyük észre ma is a jeleket, vegyük észre azt, ami hálára indít. Mindig úgy kezdjük, hogy adjunk hálát Isten cselekvéséért, a legszűkebb keretek között is. Az első gyülekezet is egy szívvel, egy lélekkel, ujjongással és tiszta szívvel szolgált, így dicsérték az Istent, és ezért kedvelte őket az egész nép; az Úr pedig napról-napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel (46-47).*

___

* A vagyonközösség is jellemző volt rájuk, ami egy jóindulatú próbálkozás, később kiderül, hogy ez nem működött már ott sem, akkor sem (5,1-11), legfeljebb csak kezdetben. Valószínűleg ez nem Isten Lelkének az indíttatására történt. Isten akarata szerint fontos, hogy legyen olyan dolog, ami a sajátunk, örülni úgyis csak akkor tudunk annak, ha azt megosszuk másokkal, egyébként nincs rajta áldás.