előző nap következő nap

„Ítéljen ügyünkben az Úr!" 1Móz 16

1 Száraj, Abrám felesége nem szült Abrámnak gyermeket. De volt Szárajnak egy egyiptomi szolgálóleánya, akinek Hágár volt a neve. 2 Száraj ezt mondta Abrámnak: Íme, az Úr bezárta méhemet, és így nem szülhetek. Menj hát be a szolgálóleányomhoz: talán az ő révén lesz fiam! És hallgatott Abrám Száraj szavára. 3 Akkor Száraj, Abrám felesége fogta szolgálóleányát, az egyiptomi Hágárt, és férjéhez, Abrámhoz adta feleségül; Abrám akkor már tíz éve Kánaán földjén lakott. 4 Abrám bement Hágárhoz, az pedig teherbe esett. Amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte. 5 Ezért Száraj ezt mondta Abrámnak: Miattad ért engem sérelem! Magam adtam öledbe a szolgálóleányomat, de látja, hogy teherbe esett, és nincs előtte becsületem. Ítéljen ügyünkben az Úr! 6 Abrám így felelt Szárajnak: Hiszen a te szolgálóleányod, a te kezedben van: csinálj vele, amit jónak látsz! Ettől fogva olyan rosszul bánt vele Száraj, hogy az elfutott tőle. 7 Az Úr angyala rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba vezető út mentén van, 8 és ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálóleánya! Honnan jössz, és hová mégy? Ő így felelt: Úrnőm elől, Száraj elől futok. 9 Azt mondta neki az Úr angyala: Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte! 10 Ezt is mondta neki az Úr angyala: Nagyon megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni. 11 Majd ezt mondta neki az Úr angyala: Íme, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert hallott az Úr nyomorúságodról. 12 Szilaj ember lesz ő, akár egy vadszamár. Kezet emel mindenkire, de őrá is mindenki; nem törődik testvéreivel, úgy választ táborhelyet magának. 13 Azután Hágár így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott. 14 Ezért nevezik azt a kutat Lahajrói-kútnak. Ott van most is Kádés és Bered között. * 15 Ezután fiút szült Hágár Abrámnak. Abrám Izmaelnek nevezte a fiát, akit Hágár szült. 16 Abrám nyolcvanhat esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte Abrámnak.

„Ítéljen ügyünkben az Úr!" (5). Kínzó hiányérzet, türelmetlenség, emberi megoldások véghezvitele Isten ajándékának kivárása helyett, aztán féltékenység, düh, harag és gyűlölet... Sok fájdalmat okoznak kapcsolatainkban az ilyen érzések, kevesen mentesek ezek alól. Amit érzünk, ami fáj, azt szabad elmondani Istennek, de az ítéletet jobb rábízni, tőle várni, mielőtt olyasmit tennénk megsebzettségünkben, amit később magunk is megbánunk.

RÉ 67 MRÉ 67

„Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint embereknek.” (Apostolok cselekedetei 5,12-32) Apostolok cselekedetei 5,12-32

(29) „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint embereknek.” (Apostolok cselekedetei 5,12-32)* Két fontos kijelentés hangzik el itt. Az egyik akkor, amikor meg akarják tiltani az apostoloknak, hogy hirdessék a feltámadott Jézus Krisztust: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek” (29). A másik ilyen kijelentés arra vonatkozik, hogy ad az Isten Szentlelket azoknak, akik engedelmeskednek Istennek (32). A kettő összefügg, hiszen Isten akaratát csak akkor ismerhetjük meg helyesen, és csak akkor engedelmeskedhetünk annak, ha a Szentlélek „pontosan” felfedi előttünk, Igéjére figyelve, az Ő akaratát. Isten őrizzen meg bennünket attól, hogy a saját akaratunkat gondoljuk bele az Isten akaratába, és annak engedve azt hisszük, hogy „szentlelkesek” és engedelmesek vagyunk. Ezért mindent megelőzve kell könyörögni Isten Lelkéért, hogy az Ő valóságos akaratát megismerve engedelmeskedhessünk az Ő akaratának. Bizony ez sokszor egybeesik azzal, hogy embereknek kell engednünk megoldások, békességek, épülések, gyógyulások érdekében. Mi pedig Isten akaratára hivatkozva büszkék vagyunk arra, hogy embereknek nem engedünk, miközben képviseljük a magunkét, Istenre hivatkozva. Ez nem a Szentlélektől való, noha büszkék vagyunk rá.


* Csodáktól hemzseg ez az igeszakasz. Rendkívüli módon cselekszik itt az Úr, rendkívüli időkben, felhasználva apostolait. Isten csodálatosan cselekedett az apostolokért. Ennek egyik jele volt, hogy éjszaka megnyitotta a börtönök ajtaját, és kivezette őket onnan (19). Az apostolok „csodálatosan”, azaz Isten erejével, engedelmesen és bátran hirdették Jézus Krisztus feltámadását, és az üdvösség örömhírét (30-32). Az apostolok csodákat tesznek, hiszen Isten ereje munkál bennük, ezért sok jel, gyógyulás történik általuk, és tömegek keresik fel őket. Ezt meg is irigylik a hivatalos vallási és szellemi vezetők tőlük (12-17). Ma is cselekszik az Úr, ugyanúgy csodálatosan, de másként. Vegyük észre, ma, másként, hogyan használ az Úr, ugyanolyan „csodálatosan”, bennünket.