előző nap következő nap

"Két nép van méhedben..." 1Móz 25

1 Ábrahám ismét megnősült, feleségének Ketúrá volt a neve. 2 Ő szülte neki Zimránt, Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot. 3 Joksán nemzette Sábát és Dedánt. Dedán fiai lettek az assúriak, a letúsiak és a leummiak. 4 Midján fiai pedig: Éfá, Éfer, Hanók, Abídá és Eldáá. Ezek mind Ketúrá leszármazottjai. 5 Ábrahám azonban Izsáknak adta mindenét, 6 a fiaknak, akiket másodfeleségei szültek Ábrahámnak, Ábrahám csak ajándékokat adott, és még életében eltávolította őket fia, Izsák mellől kelet felé, egy keleti országba. 7 Ábrahám életkora, amit megért, százhetvenöt év volt. 8 Akkor elhunyt Ábrahám, meghalt késő vénségében, öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. 9 Fiai, Izsák és Izmael temették el a makpélai barlangban, Efrónnak, a hettita Cóhar fiának a szántóföldjén, Mamréval szemben, 10 azon a szántóföldön, amelyet Ábrahám a hettitáktól vett meg. Ott temették el Ábrahámot, ahol Sárát, a feleségét. 11 Ábrahám halála után megáldotta Isten az ő fiát, Izsákot. Izsák a Lahajrói-kútnál lakott. 12 Ez Ábrahám fiának, Izmaelnek a nemzetsége, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálóleánya szült Ábrahámnak. 13 Így hívták Izmael fiait nevük és nemzetségük szerint: Izmael elsőszülöttje volt Nebájót, azután következett Kédár, Adbeél és Mibszám, 14 továbbá Mismá, Dúmá és Masszá, 15 Hadad, Témá, Jetúr, Náfís és Kédmá. 16 Ezek Izmael fiai, és ez a nevük falvaik és sátortáboraik szerint: tizenkét fejedelem, törzseiknek megfelelően. 17 Izmael életkora százharminckét esztendő volt. Akkor elhunyt, meghalt, és elődei mellé került. 18 Izmael utódai Havílától Súrig tanyáztak, amely Egyiptomtól keletre, Assúr felé van. Szembeszálltak a testvértörzsekkel is. 19 Ez Izsáknak, Ábrahám fiának a nemzetsége: Ábrahám nemzette Izsákot. 20 Izsák negyvenesztendős volt, amikor feleségül vette Rebekát, az arám Betúél leányát, az arám Lábán húgát Paddan-Arámból. 21 És Izsák könyörgött az Úrnak feleségéért, mert meddő volt. Az Úr pedig engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, a felesége. 22 De fiai tusakodtak a méhében. Akkor ezt mondta Rebeka: Ha így van, minek is élek? Elment azért, hogy megkérdezze az Urat. 23 Az Úr pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: az egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek. 24 Elérkezett szülésének a napja, s íme, ikrek voltak a méhében. 25 Világra jött az első: vöröses volt, és mindenütt szőrös, mint a daróc. Ezért Ézsaunak nevezték el. 26 Azután világra jött a testvére, kezével Ézsau sarkába kapaszkodva. Ezért őt Jákóbnak nevezték el. Izsák hatvanesztendős volt, amikor ezek megszülettek. 27 Amikor a fiúk felnőttek, Ézsau a vadászathoz értő, szabadban élő ember lett, Jákób ellenben a szokásokat tisztelő sátorlakó. 28 Ezért Izsák Ézsaut szerette, mert ízlett neki a vad, Rebeka viszont Jákóbot szerette. 29 Egyszer Jákób valami főzeléket főzött, amikor Ézsau fáradtan megjött a mezőről. 30 Ézsau azt mondta Jákóbnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edómnak. 31 De Jákób azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat! 32 Ézsau ezt mondta: Mindjárt éhen halok; mit számít nekem az az elsőszülöttségi jog? 33 Jákób azt felelte: Akkor esküdj meg nekem azonnal! Ézsau megesküdött neki, és eladta az elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. 34 Jákób ekkor adott neki kenyeret és lencsefőzeléket. Ézsau evett, ivott, azután fölkelt, és elment. Ennyire semmibe vette Ézsau az elsőszülöttségi jogot.

Isten üzenete (23) egyrészt abban a pillanatban vigasztalás volt az elkeseredett várandós anyának. Megérthette, hogy van jövője neki és gyermekeinek is. Másrészt az Úr előre megmondta, hogyan fog alakulni a testvérek és testvérnépek (Izráel és Edóm) közötti viszály. Harmadrészt Isten egyik legnagyobb titkának, a kegyelmi kiválasztásnak (Róm 9,10–12) emberileg felfoghatatlan logikáját rejti ez az ige. Az, hogy a másodszülött, ügyeskedő Jákóbból Isten embere lett, egyedül az Úr kegyelme. Ahogy az is, hogy mi Krisztus által Isten szeretett gyermekei vagyunk. Melyik üzenet szól ma hozzád?

RÉ 511 MRÉ 291

„Péter így szólt hozzá..." (Apostolok cselekedetei 9,31-43) Apostolok cselekedetei 9,31-43

(34) „Péter így szólt hozzá..." (Apostolok cselekedetei 9,31-43) Péter apostol csodatételei emlékeztetnek Jézus Krisztus csodáira. Mégis, vegyük észre a nagy különbséget, mert itt éppen ez a lényeg. Péter csak egyszerű tanítványa Jézus Krisztusnak, alázatos eszköze az Úr hatalmának. A gutaütöttet nem Péter gyógyította meg, hanem Jézus Krisztus (34), és a halottat sem ő támasztotta fel, hanem csak imádkozva kérhette a gyászos helyzetben az Istennek kedves megoldást (40). Ezért ezek a csodatételek nem is Péter apostol felé fordítják a figyelmet, hanem az általa munkálkodó Jézus Krisztusra. A keresztyén szolgálat lényege mindig ez: rámutatni az Úr Jézus Krisztusra, hogy sokan higgyenek Őbenne (42). Tehát nem Pétert „sztárolták", hanem Jézus Krisztusban hittek azok, akik részesültek ezekben a jelekben, illetve látták azokat. Victor János a magyarázatában világosan kimondja, hogy a csodatételek ereje nekünk nem adatott meg. Nem is szükséges. Testi csodák nélkül is megjelentetheti magát az Úr, az életünkben. Jézus Krisztus feltámadásával ugyanis már minden a miénk, ennél többet nem kaphatunk, ha mégis részesülünk, időlegesen, ebben a világban megoldást nyújtó csodákban, az csak ráadás.