1 Amikor Izsák megöregedett, és annyira meggyengült már a szeme, hogy nem is látott, behívta a nagyobbik fiát, Ézsaut, és így szólt hozzá: Fiam! Ő felelt neki: Itt vagyok. 2 Izsák ezt mondta: Lásd, én megöregedtem, bármikor meghalhatok. 3 Most hát fogd a fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és lőj nekem valami vadat! 4 Azután készíts nekem finom falatokat, ahogyan én szeretem, és hozd be nekem, hogy egyem, és megáldjalak, mielőtt meghalok! 5 Rebeka azonban hallgatózott, amikor Izsák a fiával, Ézsauval beszélt. Amint elment Ézsau a mezőre, hogy vadat lőjön, és elhozza, 6 Rebeka ezt mondta fiának, Jákóbnak: Hallottam, hogy apád a bátyáddal, Ézsauval beszélt, és ezt mondta: 7 Hozz nekem vadat, és készíts finom falatokat, hogy egyem, és megáldjalak az Úr színe előtt, mielőtt meghalok! 8 Most azért, fiam, hallgass a szavamra, amit most megparancsolok neked! 9 Menj el a nyájhoz, és hozz onnan két kecskegidát a javából, hadd készítsek abból apádnak finom falatokat, ahogyan ő szereti! 10 Azután vidd be apádnak, hogy egyék, és téged áldjon meg, mielőtt meghal! 11 De Jákób ezt mondta anyjának, Rebekának: Igen, de Ézsau bátyám szőrös, én pedig simabőrű vagyok. 12 Hátha megtapogat az apám, és akkor azt hiszi, hogy csúfot űzök belőle, és áldás helyett átkot szerzek magamnak. 13 De az anyja ezt mondta neki: Engem sújtson az az átok, fiam! Te csak hallgass a szavamra, eredj, és hozd, amit mondtam! 14 Elment tehát, elhozta a gidákat, és bevitte anyjának. Anyja pedig elkészítette a finom falatokat, ahogyan az apja szerette. 15 Akkor fogta Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak a legszebb ruháját, amely nála volt otthon, és felöltöztette Jákóbot, a kisebbik fiát, 16 a kecskegidák bőrével pedig beborította a kezét és a sima nyakát. 17 Azután kezébe adta fiának, Jákóbnak a finom falatokat és a kenyeret, amelyet készített. 18 Akkor Jákób bement az apjához, és így szólt: Apám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. Ki vagy te, fiam? 19 Jákób ezt felelte apjának: Én vagyok Ézsau, az elsőszülötted. Úgy cselekedtem, ahogyan mondtad nekem. Gyere, ülj hát fel, és egyél a vadpecsenyéből, azután áldj meg engem! 20 Izsák azt kérdezte a fiától: Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam? Ő erre így felelt: Mert Istened, az Úr elém vezette. 21 Akkor Izsák ezt mondta Jákóbnak: Gyere közelebb, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy csakugyan te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy sem? 22 Jákób közelebb ment apjához, Izsákhoz, aki megtapogatta, és ezt gondolta: A hang Jákób hangja, de a kéz Ézsau keze. 23 Nem ismerte meg őt, mivel szőrös volt a keze, mint bátyjának, Ézsaunak a keze, ezért áldotta meg őt. 24 De megkérdezte: Te vagy az, fiam, Ézsau? Ő így felelt: Én vagyok. 25 Akkor ezt mondta: Hozd ide, hadd egyem a fiam vadpecsenyéjéből, hogy utána megáldjalak téged! Odavitte neki, és ő megette. Bort is vitt neki, ő pedig megitta. 26 Akkor ezt mondta neki az apja, Izsák: Gyere közelebb, és csókolj meg, fiam! 27 Erre odament, és megcsókolta őt. Amikor Izsák megérezte ruhájának az illatát, megáldotta őt, és ezt mondta: Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet megáldott az Úr. 28 Adjon neked az Isten égi harmatot, zsíros földet, sok gabonát és mustot! 29 Népek szolgáljanak neked, nemzetek boruljanak le előtted! Légy ura testvéreidnek, boruljanak le előtted anyádnak fiai! Átkozott lesz, aki átkoz, áldott, aki téged áld! 30 Miután elmondta Izsák Jákób felett az áldást, Jákób éppen csak kijött apjától, Izsáktól, amikor a bátyja, Ézsau is megjött a vadászatból. 31 Ő is elkészítette a finom falatokat, bevitte apjának, és ezt mondta neki: Kelj föl, apám, egyél a fiad vadpecsenyéjéből, és azután áldj meg engem! 32 De az apja, Izsák, ezt kérdezte tőle: Ki vagy te? Ő így felelt: Én vagyok az elsőszülött fiad, Ézsau. 33 Ekkor megrendült Izsák, nagyon-nagyon megrendült, és ezt kérdezte: Ki volt akkor az, aki vadat lőtt, behozta nekem, meg is ettem mind, még mielőtt megjöttél? Én őt megáldottam, és áldott is lesz!
„Erre Péter behívta, és vendégül látta őket.” (Apostolok cselekedetei 10,17-23a)
Apostolok cselekedetei 10,17-23a
(23) „Erre Péter behívta, és vendégül látta őket.” (Apostolok cselekedetei 10,17-23a)* Péter, a megtért, hívő zsidó ember, aki már ismerte Jézus Krisztust, és biztos volt abban, hogy ő már mindent tud, még az üdvösség tekintetében is. Meg volt győződve arról, hogy az üdvösség a Jézus Krisztusban megtért zsidóké. Korának szokása szerint, pogányok házába továbbra sem lépett be ez a Péter, még Jézus Krisztussal a szívében sem. Hívő volt, de még „szűkkeblű” volt, nem volt benne szeretet. Ezért kellett találkoznia a megtért, zsidó Péternek a pogány római Kornéliusszal; - mindkettőjüknek pedig együtt Jézus Krisztussal. Isten, Kornéliuszt mennyei követekkel (3-6), Pétert egy látomással készítette fel erre a találkozásra (9-16), hogy amit Isten megtisztított, azt Péter se mondja tisztátalannak (15), vagyis ne legyen szűkebb a szíve, mint amilyen az Istené.** Óriási fordulat, nyitás, evangélium: Péter behívta, és vendégül látta Kornéliusz követeit (23).
___
* A pogány, de már „vallásos” Kornéliusz, és a már „megtért”, zsidó Péter találkozását készíti elő ez az igeszakasz. Mindkettőjüknek szükségük van erre a találkozásra. Ezt, Kornéliuszra nézve, kifejtettük tegnap. De erre a találkozásra Péternek is szüksége volt.
** Ma is sok kegyes, hívő, vallásos embert hordoz ez a földteke, de valójában mindenki a maga hitét, kegyességét éli, és sokszor nagy „homály”, vagy túl „lehatárolt” az egész; - mindkettő félelmetes, és egyik sem elég. Jézus Krisztus az egyetlen, aki mindenfajta hit méltó tárgya lehet. Sőt, Ő az élő hit alanya is, mert Ő támasztja bennünk a hitet.